Sineken röppenő nyil, denevér-ember, orkán-alagut  és fagáz

Az utóbbi évtizedek fékezhetetlen gyógyíthatatlan betegsége a sebesség mániája lett. Őrjöngő verseny lázában, éjt nappallá téve dolgoznak a mérnökök, hogy olyan közlekedési eszközöket bocsássanak a siető emberek rendelkezéseit, amelyekkel órák alatt hidalhatnak át távolságokat, amikhez nem is olyan régen még esetleg napokra volt szükség. A nagy hajszában bámulatos tökéletességre futott fel a közlekedés. Egyszerűség, gyorsaság, olcsóság és biztonság, ezek a jelszavak a mesés gépalkotások megteremtésekor.

Különösen a motor-technika fejlődött sokat. A repülőgép és a vasút élethalál harcában mintha lassan teljesen sorvadásra ítélték volna a gőzmozdonyt. Az új típusú vasutak nagyrészét robbanó motorok hajtják szédítő sebességgel és aránylag olcsó üzemanyaggal. Az Alpesek kanyargós, szerpentínes, ezer alagúttal megszaggatott vasuti pályáján például már egyeduralkodó lett a sínautó. Átlagsebessége 110 kilométer óránként még akkor is, ha többször kell megállnia közben.

Eszeveszett rohanása közben olyan ez a sínre tapadó acélcsapda, mint a kilőtt nyíl, amelynek gyomrában apró emberkék forgatják gondtalan nyugalommal a képeslapokat. A sínhez kötött vasutak félelmetes ellenfele, a repülőgép ezalatt szinte óránként tökéletesedik. Száztíz kilométer? A repülőgépkonstruktőrök nevetve élcelődnek ezen a csoszogáson 220, 330, és 440 kilométer! Ez az igazi sebesség, amit csak a repülőgép tud nyujtani! A sínen futó gépek biztonsága sokkal nagyobb! – feleli a földhöz kötött közlekedés hívei.

A repülőgép se bizonytalan! – replikáznak nyomban és bevezetik a hitetlenkedő laikust az orkán-alagútba. Ez a repülőgépgyártás legújabb és legfontosabb próbaszerve. A teljesen elkészült gépet az orkán-alagút hatalmas szája elé állítják s azután megindítják alagút elképesztő gyorsasággal forgó turbináit. Néhány perc alatt már olyan szélviharban áll a próbagép, aminek sebessége óránként 300 kilométer. Az új gép minden eresztékét, merevítő rúdját, csavarját és levegőfogó felületét vad erővel tépi az orkán s ha csak egy kis rejtett hibája is van valahol, az nyomban megmutatkozik.

Ma, amikor drága a benzin, kétszeres fontossága van az olcsó fűtőanyagnak. A sok kutatás végre is sikerre vezetett és egyre nagyobb teret hódit az új találmánynak: a fagázzal hajtott motornak. Külön elgázosító tank szolgál a gáz előállítására, amit a mindenhol megtalálható fából állít elő a csodagép. Ezt a szerkezetet hetenként csak egyszer kell megrakni jávai és 225 kilométeres utat tesz meg minden pótlás nélkül. A benzin irigykedve figyeli egyszerű versenytársát s ma már csak abban bízik, hogy a repülőgépnek táplálására a fagázt aligha tudják felhasználni. Lehet, hogy nagy csalódás éri és már a közeli napokban megjelenik az első fával hajtott szárnyas gépmadár.

Addig is új eszközzel szórakoznak a levegő rettenthetetlen bátorságú hívei. A szédítő magasságokban keringő gépmadár testéről parányi pont válik le s ha távcsövön figyeljük a nagy zuhanás közben, egyszerre csak azt látjuk, hogy a kis pontnak szárnyai nőnek és nem sokkal utóbb a bátor denevér-ember a saját erejével lebeg a levegőben. A modern ikarusz elevenedett meg a denevér szárnyak felhasználásával és a merész ember ma már órákon át szárnyalhat a levegő óceánban anélkül, hogy gépi segítségre szüksége lenne.

Ha nem törik meg a fejlődés vonala, lassanként már az sem tartozik majd a mesék világába, hogy őszkor szárnyakat köt magára a fázós ember és családfával együtt elrepül délre a vándor madarak nyomában. A technika a távolságokat mindinkább zsugorítja s a közlekedés első számú szabálya ma így hangzik: nincs távolság.