A csodálatos kísérletekről nyilatkozik dr. Körössy Kornél egyetemi tanár

Néhány nappal ezelőtt bejárta a világsajtót a hír, hogy Carell, a híres amerikai fiziológus a Charles A. Lindbergh asszisztensi munkája mellett egészen újfajta és széles perspektívákat ígérő kísérleteket végzett. Carrell különböző szerveket: szívet, vesét, májat, műtéti úton, narkózis közben eltávolított az élő állati szervezetből és azután heteken, sőt hónapokon át életben tartotta ezeket a szerveket.

Carell kijelentése szerint Charles A Lindbergh, aki azonos a híres óceánrepülővel legjobb és leginvenciózusabb munkatársa volt e kísérletek során. Carrell odanyilatkozott, hogy experimentumait megengedik számára, hogy pontosan tanulmányozhassa egyes szervek működését.

Mesterségesen betegséget, mondjuk rákot, vagy elmeszesedett is előidézhet rajtuk, hogy azután a gyógykezelést tetszése szerint vegye kezébe. Carrell szerint az emberi test fontos nedveinek, az úgynevezett hormonoknak készítése az ilyen kivágott és életben tartott szervek segítségével egy pillanatig sem lehet probléma.

Nyilvánvaló, hogy az orvostudomány történetében korszakot jelentő felfedezésekről van szó. Korossá Kornél dr egyet. professzorhoz, a budapesti egyetem élettan-tanárához fordultunk azzal a kéréssel, hogy vázolja fel előttünk Carrell kísérleteinek jelentőségét és valószínű jövőjét.

- Nagyon jól ismerem Carrellt - válaszolta Kőrössy professzor. - Egyidejűen dolgoztam vele Párizsban és Amerikában. Carrell francia, eredetileg sebésznek készült és évtizedeken át sebészi gyakorlatot is folytatott. Carrell mindig híres volt arról, hogy úttörő eszméi vannak, amelyet a konzervatívebb orvostudósok nem igen akartak tudomásul venni.

Mint egészen fiatal orvos, azt a gondolatot vetette fel, hogy az ember megbetegedett szerveit, mondjuk az egyik vesét, átülteti, azzal a szándékkal, hogy az egészséges szervezet a beteg vesét meggyógyítja. Gyógyulás után a vesét visszahelyezi az emberi testbe. Látnivaló, hogy egészen fantasztikus, soha nem álmodott gyógyító tervei voltak Carrell már harminc esztendővel ezelőtt. Az a nyilvánvaló és érthető, hogy ezeket a fantasztikumokat a tudósok nem igen akarják készpénznek venni.

Carrell azután megmutatta, hogy nemcsak fantáziája van, hanem alkotni is tud. Carrell felállította a tételt, hogy a sejt, az emberi, állati és növényi szervezet legkisebb alkotóeleme, építőtéglája valóságban halhatatlan, örökéletű és csak azért pusztult el, mert a kifejlődött emberi, állati vagy növényi szervezet általános elöregedésében részt kell vennie. Ha tehát a sejtet, vagy a sejtek összességét, a szövetet operatív úton eltávolítjuk a szervezetből és kedvező életfeltételeteket teremtünk számára, az idők végtelenségig életben tarthatjuk. Carrell rövidesen be is bizonyította elgondolását.

- Hogyan történt ez? - Carrell az élő állatból kivágott sejtcsoportot elhelyezte az úgynevezett vérplazmában, amelyet a rendes vérből állított elő. Fontos volt, hogy a műtét teljesen steril módon, baktériummentesen folyjon le. Carrell abból indult ki és ezt igazolta is, hogy a sejtek tulajdonképpen önálló élőlények, amelyeket táplálni kell és váladékukat eltávolítani. A táplálást és az emésztési folyamat produktumainak eltávolítását Carrell úgy intézte, hogy a sejtcsoportot naponta új vérplazmában helyezte, el.

A sejtek tehát állandóan friss táplálékhoz jutottak. Kezdetben csak néhány napon át sikerült a szív, a máj, a vese egy darabjának életben tartása. Később az időtartam évekre és évtizedekre nyúlt. Igy Carrell húsz esztendő óta életben tartja egy tyúkembrió szívét, holott a baromfi maximális élettartama öt-hat esztendő. Hangsúlyozni kell, hogy az állati szervezetből és Carrell által táplált sejtcsoportok, szerv-részek nemcsak élnek, hanem nőnek, fejlődnek is. Világos, hogy Carrellnek igaza van: a sejtek, ha nem szövetkeztek egyetlen organizmussá, halhatatlanok.

- Mit tart professzor úr Carrell mostani kísérleteiről? - Nyilvánvalóan továbbfejlesztette régi kísérleteit. Most már nemcsak sejtcsoportokat és szerv-részeket, hanem egész szerveket életben és működésben tart az állati testen kívül. Hogy azok a lehetőségek, amelyeket Carrell felvázol, be fognak-e következni, e percben természetesen nem tudom.

De Carrell, aki Nobel-díjas kutató, olyan komoly és nemzetközi márka, hogy jóhiszeműen el kell fogadnunk kísérletei eredményét. Ha azt állíja, hogy a kivágott és életben tartott szervben bizonyos betegségeket és gyógymódokat könnyen és eredményesen tanulmányozhat, akkor nyilván tudja, hogy mit mond.

Azt sem tartom végeredményben lehetetlennek, hogy ezekből a mesterségesen életben tartott szervekből hormonokat „csapol le”, amelyeket a beteg ember gyógyítására használ majd fel. Bár meg kell jegyeznem, hogy sok hormont laboratóriumban, vegyi úton állítunk elő.