Kerek 310 millió pengő záloglevélből 145.4 millió pengő értékű záloglevél került vissza Magyarországba, ami azt jelenti, hogy záloglevéltartozásunk a külfölddel szemben a felére csökkent. Ez egymagában véve még akkor is jelentős eredménynek tekinthető, ha nem vesszük számba, hogy ez a záloglevélmennyiség túlnyomó része illegális úton került haza, vagyis nem a Nemzeti Bank révén kiutalt idegen devizákon vásároltatott meg.
Viszont nem közönyös, hogy ezek a záloglevelek kinek a tulajdonában vannak?
Ha maguk a záloglevéladósok vásárolták meg, legtöbb esetben másod- vagy harmadkézből, akkor alapjában véve a folyamat ellen nem lehet komoly kifogást emelni. Jogilag nem kifogásolható az sem, ha nem az adós, hanem a kibocsátó pénzintézet, akár más valaki vásárolta meg e papírokat tőkebefektetés céljából.
De általános gazdasági szempontból nem közönyös, hogy ezek a záloglevelek milyen magasságba emelkednek, mert a túlhajtott üzérkedés eredménye az lehet, hogy maga a közvetlen adós, ház- vagy földbirtokos, akinek a vagyoni helyzete részben a terményárak csökkenése, részben a házadó emelkedése folytán leromlott, magas áron váltja meg záloglevéladósságát s ezzel az általános adósságrendezés egész súlyát vállalja.
Ha az államnak jogában volt az aranyspekulációt erős kézzel megfékezni, úgy joga kell hogy legyen arra is, hogy az adósságrendezés terhét részben azokra hárítsa át, akik a záloglevélsibolásnak a maguk részéről csak az előnyeit élveznék.