|
A második nemzetközi czéllövő-verseny
Magyarországon a sportok igen jó talajra találtak. Az athlétikai sportokban immár túlzás nélkül mondhatjuk, hogy csupán az angolok múlják felül a mi ifjainkat; a football-sport is óriási mérveket öltött rövid idő alatt és egyáltalában nincs a sportnak az az ága, mely nálunk hamarosan hivatott mívelőkre ne találna. A mi a testi rátermettséget, a megkívánható gyors felfogást, sőt a sokszor elszántságot igénylő tréninget illeti, a magyar nincs híján egyiknek sem.
A megtestesült all-round athléta, a mi körülbelül annyit tesz, hogy minden sportágban nagyon jó, ha egyesekben nem a legjobb is. Az olaszokat példáúl a vívásban nehezen fogjuk felűlmúlhatni. Százados tradicziók folytán mintegy vérévé vált már az olasznak a könnyű karddal való bánás, a mit nehány év alatt bármily igyekezettel bajos volna utolérni. Ugyanígy vagyunk az angolok tenisz játékával és a czéllövészetnek azzal a magas fokával, a mely számos nyugati nemzetnél kifejlődött, magától értetődőleg a katonai szempont szemelőtt tartásával. Osztrák szomszédaink kétségkívül előbbre vannak ezen a téren. A magyar, ha puskát vesz kezébe, vadászni megy, a stájer, a tiroli azonban a czéllövészetet saját magáért, a mint mondani szokás, "önczélképen" űzi.
A Lajthán túli országok tele vannak lövészegyletekkel, a melyek aztán az osztrák népfölkelésbe is bevonatnak. Olaszország és Svájcz még többet tettek ezen a téren. Olaszországban csaknem ezerre megy a katonai módra felállitott nemzeti lövöldék száma, a melyek katonatisztek vezetése alatt működnek. Svájczban pedig már tizennégy éves koruktól kezdve rendszeresen, katonai fegyverekkel képezik ki az ifjúságot. Nálunk mindez ideig a tapogatódzás korszakát éltük e téren. Hogy mintegy új korszakról beszélhetünk e téren, az Szemere Miklós országgyűlési képviselő érdeme.
Tavaly és ez évben tartott képviselőházi beszédeiben hangsulyozta már az ifjúságnak ez irányban való előkészítését a katonai szolgálatra és színes képet tárt az ország elé a többi államok tevékenységéről ebben az irányban. Szavát nem sokára tett is követte.
Tavaszra elkészült Szent-Lőrinczen a nagyszabású lövőház, a melyet kész örömest bocsátott a tevékeny budapesti Egyetemi Athlétikai Klub tagjainak és minden érdeklődőnek rendelkezésére. Májusra pedig kiirta az első nemzetközi lövőversenyt, a melyen külföldiek nyerték el az első díjakat.
Ezt a körülményt azonban megmagyarázza a komoly tréningek, jobban mondva az alkalomnak az a hiánya, a melyről fentebb már emlitést tettünk. Ez első versenyben kiderült elmaradottságunk nem csüggesztette, sőt buzdította a kezdeményezőket s ez indította gróf Széchenyi Bélát is arra, hogy az őszi versenyre díjat adjon, hogy azáltal buzdítsa a magyar fiatalságot.
A most október 2-án tartott második nemzetközi czéllövőversenyen sem mi vittük el ugyan a pálmát, de legalább meglátszott a nyoma annak, hogy ha módja nyílik a magyar fiúnak arra, hogy tehetségét fejleszsze, hamarosan felveheti az idegennel a versenyt. Az első és második díjat Sonnenberger Károly és Ramoult István, a bécsi Schützenverein két tagja vitte el, a harmadik díj azonban már a magyar Sárpy Lászlónak jutott, a ki azonkívül a legtöbb czentrumot is lőtte. Mögötte maradtak az olasz Batilla, a berlini Bechtold, az olasz Angelo és Pasqualino, mindegyik egy-egy mesterlövő. Pasqualinot különben Ordódy Béla és Kotschy Erich is megelőzték. A verseny eredménye minden tekintetben haladást mutat az előzővel szemben. Mig akkor példáúl a megtett húsz lövés közűl csupán csak a győztes talált húszszor, addig most az öt első részére jegyeztek húsz találást a versenyzők. És könnyen nyilvánvaló lesz a verseny gyakorlati haszna is, ha felemlítjük, hogy a versenyen csak katonai fegyverekkel lehetett részt venni. A versenyrendező Szemere Miklós azonban nemcsak a mérkőzés előfeltételeinek megteremtésében mutatta áldozatkészségét. A dijak is méltók voltak az egész versenyhez. Az elsőnek 3000 korona, a másodiknak 1500 korona jutott.
Ezenkivül gróf Széchenyi Béla koronaőrnek 1000 koronás dija került eldöntésre a nemzetközi mérkőzést követő országos versenyben, a melyet Lestyánszky Dezső, a budapesti egyetemi athletikai klub kitünő lövője nyert meg. |