Az egyre szebben mutatkozó idei termés értékesítése nehéz feladat elé állítja a kormányt és azokat, akik eddig a magyar kereskedelempolitikára – nem önzetlenül – döntő befolyást gyakoroltak. Megnehezíti ezt a feladatot két legfőbb piacunkon mutatkozó az az irányzat, hogy az élelmiszerbevitelt lehetőleg megszűkítsék.
Az osztrák vonatkozásban mutatkozó nehézségek nem mai keletűek, meglehetős akadályok legyőzése után sikerült csak a római egyezményekben kikötött búza- és lisztmennyiséget az osztrák piacon elhelyeznünk s kérdés, vajjon a bécsi kormány megnyitja-e az osztrák piacot az előreláthatólag olcsó idei magyar gyümölcs és főzelék előtt.
Jogcímünk nagyobb mennyiségek kivitelére mindenképpen megvan, mert hiszen a mi szerződésszerű mennyiségű osztrák fát és iparcikkeket maradéktalanul átvettük, míg osztrák részről az átvételben hiány mutatkozott s az a forrása a kereskedelmi mérlegnek ma már szinte állandósult eltolódásának a mi hátrányunkra.
Német vonatkozásban pedig már az áprilisi mérleg hárommilliós passzivummal zárult a mi hátrányunkra s nem valószínű, hogy a közel jövőben Németországba irányuló kivitelünket fokozni tudjuk, mert a berlini kormány a legközelebbi hónapokban az élelmiszerimportot a nyersanyagbehozatal javára csökkenteni kívánja. Talán az olimpiai játékok fokozott élelmiszerszükséglete kedvező alkalom lehet arra, hogy újabb mennyiségek kivitelére szerezzünk lehetőséget.
A legnagyobb feladat a magyar gyümölcsnek és főzeléknek új kiviteli piacokat találni, ehhez nem elég az állami kiviteli monopólium, ehhez ötlet, képzelőerő, összeköttetés és gyorsaság szükséges. Az első jelek elég kedvezőek: a lekezelt és háttérbe szorított magyar kereskedőknek máris sikerült megnyitniok az utat Angliába kísérleti gyümölcsszállítások számára. Kíváncsian várjuk, hogy a Hangya s a többi nagy szövetkezet s M. A. képviselő és kamarai elnök úr barátai milyen mennyiségű magyar terméket tudnak kivinni azokra a piacokra, ahol nem várja őket kiviteli monopólium s az előre biztosított kockázatnélküli nyereség.