Az olasz-besszin háboru Olaszország fényes győzelmével ért véget.
Ezzel egyben véget ért a hosszu hónapok óta tartó vita, amely a szankciók kérdésében a nagyhatalmak közt folyt le és az amugy is feszült nemzetközi politikai helyzetet még jobban elmérgesitette.

Most, hogy a háboru Abesszinia megsemmisitő vereségével befejezést nyert, szankciókra már nincs semmi szükség, amint azt Austin Chamberlain a parlamentben nyiltan kimondta. Valószinü, hogy azokat legközelebb hivatalosan is megszüntetik. Ha a szankciós hadjárat okozott is nehézségeket Olaszországnak, célját egyáltalán nem érte el és nem tudta Olaszországot győzelmes utján megállitani.

Ez alkalommal érdekes megvizsgálni, mi volt az eredménye az oly hatásosnak tartott szankcióknak. A Népszövetség tizennyolcas bizottsága által kiküldött szakértők épen most terjesztették be jelentésüket az Olaszország ellen elrendelt szankciók hatásáról az olaszországi forgalomra. A jelentés 39 állam statisztikai adatai alapján készült. Ezek az államok Olaszország külkereskedelmi mérlegében a kivitelben 93 százalék, a bevitelben 92 százalékkal részesedtek. Igy a megállapitások Olaszország mai külkereskedelmi helyzetéről teljes képet adnak.

A szankciók Olaszország külkereskedelmére gyakorolt hatását legjobban a forgalom volumenjének csökkenéséből itélhetjük meg. Ez az 1935 január havi 40.5 millió aranydollárral ez év január havában 23.4 millió dollárra, közel felerészére esett vissza. A kivitel és behozatal körülbelül egyenlő arányban csökkent. Ez is mutatja, milyen eredményes volt Olaszországnak a behozatal korlátozására irányuló törekvése. Holott ezt igen megnehezitette az a körülmény, hogy nagymennyiségü hadi célokra szükségelt nyersanyag behozatala vált a háboru folytán szükségessé.

Hogy Olaszország kivitele a szankcióhoz csatlakozó államokba mily nagy mértékben csökkent, azt ezek a számok mutatják: az előző év januárhoz képest ez év január havában 16 százalékra, februárban 6 százalékra ment vissza a kivitel. Valamennyi harminc államban, amely az olasz kivitel szempontjából tekintetbe jön – beleértve a szankciókhoz nem tartozó államokat is – az olasz kivitel, amely 1935 november havában még 17.08 millió aranydollár volt, decemberben 11.27 millióra, ez év januárjában 6.52 millió és februárban 5.86 millió aranydollárra apadt.

Az erősen megcsappant kivitel, a külföldi hitelek hiánya arra kényszeritették Olaszországot, hogy nélkülözhetetlen behozatali szükségleteit arannyal szerezze be. A népszövetségi szakértők szerint a Banca d’Italia e célra a háboru kitörésétől, október végétől az év végéig 909 millió lira értékü aranyat adott le. Az év első három havában további aranyeladásra volt szükség, ugy, hogy a Banca d’Italia októberi 4.3 milliárd lirára rugó aranykészletének mintegy felerészét kénytelen volt kiszolgáltatni.

Olaszország külkereskedelmi forgalmában az egyes államokkal Angliánál, a szankciókat legszigorubban keresztülvivő állammal, esett vissza a legnagyobb mértékben. 1935 januárban még 2.9 millió aranydollár értékü árut vitt ki Olaszország és 1.9 millió értéküt importált. Közel 5 millió aranydollár forgalmat bonyolitott le tehát. Ez év január havában már csak 155.500 dollár értéket exportált és mindössze 70.000 dollár értéküt importált.

Ugyancsak igen nagy mértékben csökkent a forgalom Franciaországgal is.
A kivitel az 1935. év január havi 1.4 millió dollárról 159.000 dollárra, a behozatal 1.3 millió dollárról 734.000 dollárra ment vissza.

A kisantant államainak forgalma Olaszországgal a következőképp alakult:

                                        1934 jan.               1935 jan.
                                                    1 0 0 0 dollár
                                      Kiv.        Beh.         Kiv.        Beh.
Csehország              360         461         70.2       141.-
Jugoszlávia             482         680            1.4         56.4
Románia                  432          444        77.5       390.-


Magyarország behozatala és kivitele egyaránt emelkedett.
A behozatal az 1935. január havi 431.000 aranydollárról 577.400 dollárra, kivitele 515.000 dollárról 679.000 dollárra, Ausztriában viszont az Olaszországból behozott áruk értéke az 1935 január havi 458.000 dollárról 421.500 dollárra csökkent, kivitele 636.000dollárról 1,242.000 dollárra szökött fel, tehát megkétszereződött.

A szomszédállamok közül Németországgal szemben a kivitel 4.2 millió dollárról 3.5 millió dollárra csökkent. Viszont a behozatal 3.5 millió dollárról 3.9 millió dollárra emelkedett.

Svájccal szemben ugy a behozatal, mint a kivitel visszament. Az előbbi 1,147.000 dollárról 676.300 dollárra, az utóbbi 1,221.000 dollárról 745.000 dollárra.

Fenti adatokból megállapitható, hogy Olaszország behozatala az egyes államokból ép oly mértékben redukálódott, mint amily mértékben az olasz kivitel csökkent ezekben az államokban. Különösen nagy mérvben zsugorodott össze a külkereskedelmi forgalom Angliával, Franciaországgal és Jugoszláviával, míg a római paktum államaival a forgalom emelkedett. A szankciók folytán a paktumhoz tartozó három állam gazdasági kapcsolatai lényegesen növekedtek.

Most, hogy a háborunak vége van és a szankciókat felfüggesztik, Olaszország külkereskedelmi forgalma kétségtelenül erősen fel fog lendülni. A régi kapcsolatok azonban nem fognak az egész vonalon helyreállani. Az egyes államokkal való külkereskedelmi forgalomban az azelőtti helyzettel szemben bizonyára nagy eltolódások lesznek. Alig hihető, hogy a szankciókban résztvevő valamennyi állam vissza tudja szerezni régi pozicióját. Minden jogunk megvan arra a reményre, hogy az eltolódások révén reánk nézve is előnyök fognak származni.