Kerékpáros sprintereinkről

Vége a versenyszezonnak. Nagyobb versenyeink lezajlottak; az alakuló versenyzők szövetsége által tervbe vett nagyobb szabású versenyt nem irják ki. Még néhány vidéki és külföldi verseny van csak hátra, aztán kerékpárosaink legnagyobb része ott hagyja a pályát. A hátralevő 2-3 kisebb jelentőségű vidéki verseny semmi újat nem hozhat, úgy hogy tengelyes sportunk idei életét egész tisztán áttekinthetjük.

Talán sehol a világon nincsen olyan egyoldalúan fejlődött kerékpársport, mint nálunk; mert míg gyorsversenyzőink valóban kiválóak, tehetségesek és versenyképesek, addig hosszúmenőink – sajnos – nincsenek, vagy legalább is nem versenyképesek.  Az idei szezon elé különös izgatottsággal néztek gyorsversenyzőik. Bihary, aki az elmult években versenytárs nélkűl valósággal uralkodott pályáinkon, katonai szolgálata miatt visszavonult nemcsak a versenyzéstől, hanem még a tréningtől is. Akik mult évben nem tudtak mellette érvényesülni, most ambiciójuk kielégítésére meglévén a reményük, teljes erővel láttak a munkához. Így keletkezett az az igazán első osztályú gyorsfutó gárda, amely legjobban bizonyítja azt, hogy ez az év, ebben az irányban, a fejlődés esztendeje volt.

Gyorsfutóink között az első helyet Frisch Márton a FKE. tagja szerezte meg magának. Erre a helyre jelölte őt egy pár szép kalssisban nyert és szinte szokatlan merész és erőteljes irammal megcsinált nagy stylű győzelme. Nagy hibája azonban az, hogy fele annyi taktikája sincs, mint képessége. A szezon elején ugyanis jóformán ellenfél nélkül állott: sikereiben elbizakodott. Mikor aztán méltó ellenfelekre akadt, bebizonyult annak az igazsága, hogy a sikerekhez legalább is annyi taktika szükséges, mint erő.

Ugyanebben a hibában szenved, csakhogy sokkal nagyobb mértékben, Posszert János, az MTK. tagja. Pedig komoly és szorgalmas tréningje, hatalmas testi ereje taktikával párosulva, őt egyenesen az első helyre jelölnék. Nem kell másra utalnunk, csak a derbyre vagy a budapesti nagydíjra, ahol csak rossz taktikáján mult a győzelme. Ujabban – mint halljuk – hosszútávolságra kezd trenirozni, amit szerencsés gondolatnak tartunk. Komoly tréning után e téren is szép jövő vár rá.

Annál furfangosabb vesenyző Püspöky Sándor, a MUE. tagja. Ő az egyetlen, aki sokszor szinte bosszantó taktikázást és még bosszantóbb bummli-tempókat rögtönös a pályán. Mindig inkább az eszével dolgozik. Bár megvannak hozzá a testi képességei is, azért főszerepet nála mégis az a higgadt és talán tanult taktika viszi, amelynek a rövidtávolságú versenyeknél mindig döntő szerepe van. Kár, hogy végleg meg akar válni a kerékpározástól.

Az első osztályú gyorsmenők között kell megemlékeznünk Komtáthy Rezső, az MTK. tagjáról. Nagyon nehéz azonban őt birálni. Olyan nagy stylüek győzelmei a megnyitó versenyekben, oly kiváló erőket vert meg Breslauban, - viszont annyira távolmaradt azoktól a versenyektől, ahol első osztályú menőinkkel találkozhatott volna, hogy nagyon nehéz a helyét meghatározni. Szép belépései (antritt) és erőteljes végig vitt spurtjai azonban sejtetik velünk, hogy a legelsők közt van a helye. Szerencsés gondolta volt a Komjáthy-Possert tandem-pár. Mindkettőjüknek jó a belépése, nagy a szívóssága és elég jó az állóképessége, legjobb bizonyítékát adták ennek a 10 km-es pontversenyben, ahol egymás után 20 erős spurtot vágtak ki.

Sajnos azonban ezt az egyetlen jó tandem párunkat is elveszítjük. Possert ugyanis, mint már említettük, hosszutávolságra tréniroz ezután. Ezzel pedig első sorban jó antrittjét veszíti el, ami pedig a ttendemen való ülésnél elengedhetetlen kellék. Így kénytelen lesz Komjáthy-tól megválni, aki aztán aligha talál méltó utódot helyébe.

Junioraink az idén számra nézve ugyan elég sokan voltak, hanem nem találtunk közük valami szembeötlő erőre. Az hisszük – hacsak a tavasz nem hoz valami meglepetést – ez észrevehető is lesz a jövő saisonban, a mikor majd rövidtávolságu versenyeinken csak az öreg ágyuk jelennek meg.