Miért folyik a harc Spanyolországban

Madrid, február 23.
Az elmult hét riasztó és véres eseményei után, amelynek rőt lángja ijesztő fényt borított a köztársaságra, Senor Azana kinevezése óta viszonylagos nyugalom állott be Spanyolországban.

A politikai vétségek miatt elítélt foglyok szabadonbocsátása gyors iramban folyik. A bilbaói fogházat 300, valladolioi fogházat 146, a ciudadreali fogházat 52 és a san cristobali erődöt 247 politikai fogoly hagyta el eddig. Tomas Belarmino, az aszturiai bányász szakszervezetek titkára, aki élénk résztvett az 1934-i ausztriai forradalmi mozgalmakban, majd Franciaországba menekült, vasárnap hazaérkezett.

Nagy lelkesedéssel fogadták és ezrekre menő tömeg gyült össze Madridban Gonzales Pena szocialista vezér fogadására, akit a közkegyelmi rendelet értelmében szintén szabadon bocsátottak. Ezt a politikust az októberi forradalomban való részvételéért halálra ítélték. A lelkes tömeg megállította vasárnap Gonzales Pena gépkocsiját, amely Madridba hozta, majd többen a vállukra emelték és diadalmenetben a városházára vitték. Penanak meg kellett jelennie a városháza erkélyén, ahonnan köszönő szavakat intézett a tömeghez, amely ekkor már hatvanezerfőre növekedett és lassú menetben kísérte végig a városon.

A baloldal győzött tehát Spanyolországban, de a győzelem nem elég nagy ahhoz, hogy ellentállás nélkül tudja végrehajtani radikális gazdasági s főleg birtokpolitikai programját.

A középpártok, amelyek a közvetítő szerepét játszották volna, megsemmisültek. Lerroux volt miniszterelnök egykor hatalmas frakciója 16 képviselőre olvadt le s a jobboldali pártok olyan nagyszámú mandátummal kerületek vissza Cortezbe, hogy morális erejük töretlen maradt s így minden eszközzel, talán parlamentenkívüli eszközzel is készek arra, hogy a tömegek feszültségének levezetésére elkerülhetetlen reformokon kívül minden radikális javaslatot megakasztanak. Radikális reformok nélkül pedig a harc, a véres és kegyetlen harc a spanyol jobboldal és baloldal között, ki tudja, meddig folyik tovább.

A baloldal a legutóbbi választások után elkeseredésében illegális harcokhoz folyamodott, s az asturiai zendülésben 1934-ben rettentő kegyetlenségeket s pusztításokat vitt végbe.

Ezt a zendülést a Gil Robles-kormány vérbe fojtotta s ezzel a véres megtorlással a kispolgárság jelentékeny rétegeit újból a baloldal táborába hajtotta, úgyhogy a balpártok most megint felülkerekedtek.