Irta Vákár P. Artur
Tulajdonképpen akaratlanul én is hozzájárulok ahhoz a dobveréshez, amellyel a magyar közgazdasági élet kiséri Mecsér András földbirtokos, szkv. huszárszázados, országgyülési képviselő, Mezőgazdasági Kamarai elnök, a Német Magyar Mezőgazdasági Kamara elnökének mezőgazdasági és általános közgazdasági tevékenykedését.
A budapesti embernek különösen szokása az, hogy ha egy ember a főváros valamelyik főutcáján megáll s álhatatosan és mereven néz a semmiségbe, egyszerre emberek és bámészkodók veszik körül, egymástól kérdezik, hogy mi is van bámulni való s rövid idő alatt egész embercsődület veszi körül a holdba- vagy napbanézőt, mignem végül is a rendőrségnek kell szétoszlatnia a csoportosulást. Boldog egyetemi polgár koromban megfigyeltem, hogy az az egyetemi polgár lett a tömegek vezetője, aki leghangosabban, de legbátrabban is mert kiállani, hogy azután veszély idején a felelősség elől csendben és okosan kitérjen. Az időpont megválasztása és a körülmények kipuhatolása a fontos, amit az idegen szavak szives használatának idején: „konjunkturának” szoktak nevezni.
Lám Mecsér András 1867-től el egész 1932-ig, amig Magyarország a régi „bünös” politikai és gazdasági ideológiák szerint élt és fejlődött, potyondi gazdaságában élt a konzervativ „splendid isolation” légkörében s csak a legujabb kor, a német nemzeti szocializmus korszaka hivta ki a porondra, hogy a régi ideológiáktól megszabaditsa bünös korszakot s életre hivja az uj kor és az uj stilus világot megváltó rendszerét.
Kezdetben bátortalanul foglalta el a közszereplés pulpitusát s törvényhozói müködésének szárnypróbálgatásai csak ikárusi kétes dicsőségeket szereztek részére, de ahogy sokasodtak körülötte a bámulók s egyre nagyobb és nagyobb lett a csoportosulás, annál jobban felkapta a közfigyelem Mecsér András nevét. Innen már csak egy lépés választotta el a miniszterségtől s állandóan kisért a neve, mint ahogy ott ólálkodik a portáink előtt az uj közgazdasági definició: „Mecsérizmus”.
Akaratlanul azok szolgáltatták a kórust a zenéhez, akik mérleggel a kezükben követték Mecsér András minden lépését, de kábulatukban elfeledték kihirdetni az evangéliumi igazságot: „Megmérettél és könnyünek találtattál”. Fáradtra strapálják ajkaikat az uj stilus hivei, mondván, hogy az idegen talajban nőtt ideológiákat nem lehet átültetni a magyar talajba, hogy galád kitalálás az, hogy itt e szükre szabott hazában valaki is gondol diktaturára, azért azonban vigan burjánzik a „kirámolás”, az egykéz (esetleg balkéz?) rendszer, a szerződéssel megpecsételt megállapodásoknak nyugodt flegmával való félretétele.
Meg kell vizsgálnunk, hogy miben is rejlik annak a sikernek a titka, amelyet Mecsér András akar alkalmazni a magyar közgazdasági életben? Mi is a gyökere, kiindulási pontja és alkotmányos bázisa annak a müködésnek, amelyet Mecsér András a közhatósági funkcionárius felelősségével kezdeményez, végrehajt és lebonyolit, anélkül, hogy a közhatósági jelleg s a lebonyolitással kapcsolatban jelentkező anyagi felelősség széles vállait terhelné? Vajjon a közháztartás költségvetése, az államháztartás rendje s az ezekből alkotmányos uton deriválódó zárszámadási kötelmek mennyiben érintik a mecséri közgazdasági tevékenykedést s mennyiben nehezedik a felelősség arra az emberre, aki egy esetleges rendszerváltozással kapcsolatban kérdőre vonatván, csak baráti kapcsolataira s az eltünt tavalyi hóra hivatkozhatnék.
A „kereskedelem” szó fogalma, tartalma és jelentősége, a kereskedelmi tevékenykedés fogalmát, tartalmát és jelentőségét tételezi fel és kivánja meg. A kereskedelmi tevékenykedés mióta a világ volt, a kereskedelemre s a kereskedelem szerveire támaszkodott. Az állam, törvényhozó, biráskodó és végrehajtó hatalmat ismer és gyakorol. Az egyik hatalmi kör a másik hatalmi körét nem zavarja, mert alkotmányos uton nem zavarhatja. A társadalmi és magángazdasági élet akkor jut kapcsolatba az állam főhatalmi tevékenykedésével, amikor annak védelmét vagy irányitását veszi igénybe.
A kereskedelem akkor jut kapcsolatba az állam végrehajtó hatalmával, amikor tevékenykedésében akár az államra szorul, akár ha tevékenykedésének eredményét közadózással az államháztartás részére teljesiteni akarja. A kereskedelem, az üzletkötések saját áruját, tőkéjét s üzleti berendezését és szervezetét veszi igénybe. A magán tevékenykedés, jelen esetben a kereskedelmi tevékenykedés más elbirálás alá tartozik, mint az állam kereskedelmi tevékenykedése, amelyet az államigazgatás kereskedelmi ágazatában, a végrehajtó hatalom utján gyakorol.
A „Mecsérizmus”, nevezzük igy Mecsér András nevezetességre szert tett közgazdasági tevékenykedését, nem számol azzal, hogy amikor ő, akár Németországban, akár – mint hirlik – Olaszországban, a külkereskedelmi szervek és külképviseleti hatóságok igénybevételével és felhasználásával egy-egy konkrét kereskedelmi ügyletet lebonyolit, akkor csak annyiban folytat kereskedelmi tevékenységet, hogy az államigazgatási szervek felhasználásával üzletet bonyolit le. A walesi herceg magát szerette a birodalom első ügynökének nevezni. A walesi hercegnek, Anglia jelenlegi uralkodójának aligha juthatott eszébe az, hogy az egykéz rendszer alapján rendezze be az angol kereskedelmet, mert, mint kereskedő nemzet első gyermeke tudta azt, hogy kereskedelmet, csak tanult kereskedőkkel lehet lebonyolitani.
De a „Mecsérizmusnak” még ezen tulmenőleg is van egy sulyos kritériuma.
Ez pedig az, hogy az állam, polgárainak közadózásából tartja fenn magát, már pedig, ha a kereskedelmet megfosztjuk a kereset lehetőségétől, akkor a közadózás egyik csatornáját apasztjuk ki s ezzel az államháztartást megfosztjuk bevételi forrásától. Mi lesz akkor, ha az egykéz rendszer alapján ebben az esetleg balkézben összpontosulnak az összes kereskedelmi ügyletek s a magánkereskedelem kénytelen lesz alkalmazottak millióit szélnek ereszteni?
Minden államnak főtörekvése munkaalkalmak és munkalehetőségek szerzése, hogy ezen keresztül az állam szociális nyugalma biztosittassék. Mecsér András csak önmagát és az egykéz rendszer kötelékébe tartozó hivatalnoki kategóriát akarja foglalkoztatni s mindenki mást szélnek akar ereszteni. Azt hisszük, hogy ez az orkán, a fajsulyánál fogva is könnyü Mecsért is magával fogja ragadni.
Ma a fáklyás-zenék és diszfelvonulások korszakát éljük s már is látjuk az ünnepi diszbe öltözött felesleges kereskedelmi alkalmazottak tiz- és százezreit, amint Pottyond felé tartanak, hogy Mecsér ablakai alatt elzengjék az „Egy-balkéz” vezéri indulót.
