A protonokkal és deutonokkal való bombázás azért fontos módszer, mert a bombázó sugárzás erősségét változtatni tudjuk és megfelelő technikai berendezéssel a sugárzás erősségét lényegesen fokozhatjuk. Így az eddiginél jóval több radioaktív anyagot lehet előállítani.

Sőt Lawrence már a természetes radioaktív anyagok mennyiségével összehasonlítható mennyiségű mesterséges radioaktív anyagot is előállított. Ilyen példa a következő:  11Na23 + 1D2 → 11Na24 + p1

Ez a Na24 15.5 órás félidővel bomlik és elektronokat bocsát ki. Egyúttal γ-sugárzás is lép fel. 1 milliomod ampére erősségű deutonárammal 0.02 millicurie radioaktív anyagot kapott.1 Ezt már a természetes rádióaktivitás körében szokásos módszerekkel lehet vizsgálni. Lényeges az is, hogy a bomlási félidő hosszú, mert ez a vizsgálatokat megkönnyíti. Mint az előbbi két példából is látjuk, a deutonbombázással keltett radioaktív mag lehet pozitron- vagy elektron-kibocsátó.

A (8.) és (9.) folyamatokban leírt, példa két tekintetben fontos. Először azt mutatja meg, hogyan fejlődhetik valamely atómból (C12) nehezebb izotop (C13). Másrészt azt is látjuk, hogy ugyanaz a radioaktív anyag, a radionitrogén (N13) különböző folyamatokban is képződhetik. Láttuk u. i., hogy a B10 izotópbol α -részek bombázására és C12 magból deutonok ütközése folytán ugyancsak radionitrogén keletkezik.

Másféle példáit is ismerjük olyan radioaktív folyamatoknak, melyekben különböző anyagokból ugyanaz az aktív mag fejlődik. Így 15P31 + 0n1 → 13Al28 + 2He4  14Si28 + 0n1 →13Al28 + 1H1
13Al27 + 0n1 → 13Al28…………..10

Mind a három esetben neutronok bombázása kelti az Al28 rádióaktív magot. Sőt ugyanez a mag α-bombázással is keletkezhet: 12Mg25 + 2He4 → 13A128 + 1H1.

Végül a következő módon: 13A127 + 1D2→ 13Al28 + 1H1.
Valamennyi esetben az Al28 elektronkibocsátással 14Si28 maggá alakul, mégpedig 3 perces félidővel.

Febmi is talált két olyan folyamatot, ahol P32 radioaktív-mag keletkezett, sőt ezt a lassan bomló foszfort kémiai úton elkülönítette. A Na24 izotop keletkezének három esetét sikerült már megtalálni.
Megfigyelték azt is, hogy ugyanaz az atómmag különböző módon bomlik fel. Ennek egyik példáját, a neutronokkal bombázott aluminium esetét már ismerjük. (1. a 3., 5. és 10. folyamatokat). Az Al példája más tekintetben is érdekes.

Ha az Al-ot neutronok helyett α-részekkel bombázzák, akkor az Al-nak ugyanez az izotopja (Al27) szintén kétféleképen bomlik: 13A127 + 2α4 → 14Si30 + 1H1 és 13Al27 + 2α4 → 15P30 + 0n1.
Ha pedig az 20Al11 magot deutonokkal (2D1) bombázzuk, akkor ismét háromféle átalakulás lehetséges: 13Al27 + 1D2 = 13Al28 + 1H1  13Al27 + 1D2 = 12Mg25 + 2He4  13Al27 + 1D2 = 14Si28 + 0n1

De ezek közül csak az első vezet radioaktív magra (22Al11), a másik két mag állandó. Bjerge és Westcott a foszfor egyik izotopján (P31) állapították meg, hogy neutronok bombázására kétféleképen bomlik.

Igen tanulságos még a nitrogén átalakulása is. Mint ismeretes, Rutherford először nitrogénen vette észre az anyag mesterséges átalakítását 1919-ben. A nitrogén, ha α -sugarak esnek rá, a következő folyamat szerint bomlik fel: 7N14 + 2α4 → 8O17 + 1H1.

Danysz és Zyw kimutatták, hogy a nitrogén α-sugarak bombázása folytán a következő módon is átalakulhat: 7N14 + 2α4 → 9F17 (nem állandó) + 0n1, utána 9F17 → 8O17 + e+. Tehát mindkét folyamatnál a végső termék 8O17, vagyis ugyanaz a mag (N14) két különböző úton ugyanabba a magba (O17) megy át.

A mesterséges radioaktivitás vizsgálata az izotopokra vonatkozó ismereteinket lényegesen kibővítette. Aston csak az állandó izotópokat tudja kimutatni, a mesterséges radioaktivitás pedig olyan magokkal ismertet meg, melyeket más úton nem lehet felfedezni.

Így eddig már 50-nél több radioaktív magot találtak. A magok ismeretéből különböző következtetéseket lehet szerkezetükre nézve levonni, ezért ez a jelenségkör atómelméleti szempontból egyre fontosabb lesz. Azonkívül új lehetőségeket nyit meg ismereteink számára.

Mende Jenő.