Berlin, március hó

A német külkereskedelmi hivatal rendelkezésünkre bocsátotta legutóbbi jelentését, amely meglepő adatokat tartalmaz a német kivitel és behozatal legujabb alakulásáról. Amíg Németország külkereskedelmi forgalma zuhanásszerű esést mutat Anglia, Franciaország, Amerika és valamennyi tengerentuli ország felé, van egy tétel, amelynél az emelkedés száz százalék: Németország kivitele Olaszországba. Az elmult év utolsó hat hónapjában az Itália felé irányuló német kivitel 186.1 millió márkával rekorderedményt jelent; az emelkedés, ha az egész évet vesszük alapul, 29.8 százalék, ha viszont az év utolsó három hónapját számítjuk, az emelkedés közel 90 százalék. Ugyanez alatt az idő alatt Németország bevitele Olaszországból alig egy millió márkával emelkedett.

Ezekből az adatokból két rendkívül érdekes és gazdaságpolitikai szempontból is fontos tény világlik ki. Az egyik az, hogy Németország, amely nem vesz részt az Olaszország elleni szankciókban, a maga exportjával betölti bizonyos mértékben legalább azt a részt, amit Olaszország gazdasági életén a szankciók ütöttek.

Az abessziniai háboru kitörésekor rámutattunk arra, hogy a szankciók hatályossága nem kis mértékben attól függ, hogy milyen lesz a német birodalom magatartása Olaszországgal szemben. A Külkereskedelmi Hivatal adatai pontosan megfelelnek erre a kérdésre: Németország tőle telhetőleg kihasználja a szankciók következtében előállott helyzetet és teljes erővel szállít Olaszországnak. Ezzel szemben Németország nem vesz át fizetés fejében árukat Olaszországtól, a kereskedelmi forgalom tehát nem kliring-alapon bonyolódik le a két ország között. Németország a maga exportfeleslegét Olaszországgal szemben megkétszerezte az elmult félév alatt és ennek az összegnek tekintélyes részét a német exportőr aranyban, vagy nemes valutában kapja meg.

A német exportfelesleg az egész 1935-ös évben 90,8 millió márkát tett ki.
Az év elején az exportőrök alig láttak készpénzt Itáliából: Olaszországban a befagyott márkaszámlák összege egyre nőtt, ugyanannyira, hogy a német exportőrök és gyárak a mult év juniusában kijelentették, hogy ezentul csak készpénzalapon hajlandók szállítani. A mult év végén erre összeült Rómában egy német-olasz gazdasági értekezlet, amelyen az érdekeltek megállapodtak abban, hogy a szállított áruért Olaszország hetvenöt százalékban arannyal fizet.

A fenmaradó huszonöt százalékot a befagyott márkaszámlára írják. Efelett az összeg felett Németország ugy rendelkezik, hogy a Németországból kivándorló emigránsoknak készpénz márka helyett márkacsekket ad, amit Olaszországban váltanak be. Az üzleten természetesen Olaszország is keres, mert a kifizetésnél harminc százalékot levon a kiutalt összegből.

Ami már most magát a kivitelt illeti, igen érdekes az exportot részletező statisztika is. A statisztikában a legnagyobb tétel Németország szénkivitele. A tavalyi 5.38 millió tonnával szemben a legutolsó statisztika 8.7 millió tonna szénkivitelt mutat fel. Ez azt jelenti, hogy Németország lépett a szénkivitel tekintetében Anglia helyébe és Itália Anglia helyett Németországból szerzi be a szükséges szenet.

A második legnagyobb tétel: festékek, kémiai anyagok és gyógyszerek. Igen nagy volt Németország gépkivitele is Itália felé. Olaszország az abesszin háboru előtt gépszükségletének nagyobb részét Amerikából szerezte be, most Németország lett Itália legnagyobb gépszállítója. Olaszország nem kap textilárut sem Angliából, tehát igyekszik maga gyártani a szükséges szöveteket; a gyártáshoz szükséges gépeket ugyancsak Németország szállítja.

Talán a legérdekesebb tétele a statisztikának: a hajók.
Az abesszin háboru előtt a német hajóépítők összesen hétszázezer márka értékű hajót adtak el Itáliának: 1935-ben ez a tétel 4,3 millió márkára ugrott fel. Ugyancsak háborus célokat szolgál a hadiszergyártáshoz szükséges cellulose is, amelynek exportja hétezer tonnával emelkedett az utolsó hat hónap alatt. Általában azt lehet mondani, hogy mindazt, amit Itália azelőtt Angliától vásárolt, most Németországból szerzi be, az acéltól és a széntől kezdve egészen a szövetekig és a bőrárukig.

Ezzel a megduzzadt kivitellel szemben Németország ma is csak azt veszi Olaszországtól, amire mulhatatlanul szüksége van: élelmiszert és műselymet. Ezekben az árukban is igen jelentéktelen az emelkedés. Az élelmiszerek rovatában gyümölcs, déligyümölcs és főzelék szerepel, tehát kizárólag olyan áru, amit Németország nem termel. Nagyobb az emelkedés 19.9 millióval szemben. Ezzel szemben lecsökkentették a műselyem behozatalát, mert a műselymet Németország már maga gyártja.

Az aluminium behozatal mutat fel még emelkedést, ez az emelkedés azonban arra vezethető vissza, hogy a német Aluminiumwerke eladta a maga részvénypakettjét a Societa dell’ Allumino-nál a Montecatini koncernnek, a likvidálásnál pedig a készáru egy részét rendkívül olcsón tudta megszerezni. Az afrikai háborun tehát Németország keres. Készpénzt, aranyat és jó devizát, nem pedig olyan árukat, amire nincs feltétlenül szüksége.