A járványos gyermekbénuláson kívül a szamárköhögés a gyermekek egyik legfertőzőbb betegsége, ami tulajdonkép egy neme a tüdőgyulladásnak.

Middelfartban, egy dániai városkában, minden iskolásgyermeket beoltottak édesanyjuk vérével, hogy ezáltal elejét vegyék az ott járványszerűen pusztító gyermekbénulás terjedésének. A véroltással való védekezés állítólag amerikai tapasztalatokon alapszik, ahol, legutóbbi pennsylvaniai járvány idején, nagy sikerrel alkalmazták a felnőttek vérével való oltásokat.

Tudományos körökben nagy figyelemmel kíséri a dániai kísérletezéseket, amivel kapcsolatban dr Göttche Oszkár, egyetemi magántanár, a budapesti fehérkereszt gyermekkórház főorvosa, a következőket mondotta:

- Tudomásunk van a dániai kísérletezésekről. Téves azonban a napilapoknak az a beállítása, hogy a felnőttek vérével való oltást, a gyermekbénulási járvány leküzdésére, amerikai tapasztalatokra építve végzik.

Nálunk, Magyarországon, a legutóbbi két-három évvel ezelőtti gyermekbénulási járvány idején, amely Szegeden volt a legnagyobb méretű, Waltner Károly professzor kezdeményezésére és irányítása mellett, rendszeresen alkalmazták a még mindig újszerűen ható védőoltást. Az elgondolás alapja az, hogy ezen betegségben, enyhébb vagy súlyosabb formában többnyire átesik minden gyermek, tehát átestek - feltételezetten - az anyák is.

Miután megállapíttatott, hogy az, aki egyszer átesett a gyermekbénulás vagy gyermekparalízis betegségén, többé nem kapja el a bajt, vagyis immúnissá válik, a felnőtt vérével való védőoltás, az immunizálás céljait szolgálja. Egy, a betegségen már átesett ember vérével oltani be a gyermeket s ezáltal immunissá tenni a betegséggel szemben.

Nem arról van tehát szó, hogy a súlyos betegségben szenvedő gyermeket, az anya vérével való beoltás által gyógyítjuk, a védőoltás csak a baj megelőzését szolgálja. Az oltáshoz tulajdonképpen minden felnőtt ember vére jó, az anyák vérét csak az egyező vérképlet miatt alkalmazzák.

A betegség maga mint gyermekbetegség van elkönyvelve, de megkaphatják felnőttek is, amennyiben gyermekkorukban nem estek volna át ezen a betegségen. Miután a fertőzésnek sok esetben igen enyhe lefolyása van, a beteg gyermek hozzátartozói nem is tudják, hogy gyermekük tulajdonkép átesett a betegségen. Az enyhe lefolyású fertőzéseknél mindössze párnapi rosszullét lép fel, fejfájás jelentkezik s igen sok esetben bőrérzékenység és a végtagok úgynevezett „húzó fájdalmai”.

A súlyosabb természetű gyermekbénulási eseteknél a beteg egyik-másik végtagja teljesen megbénul s a bénulás sok esetben állandósul. Ezt az állapotot, tehát magát a betegséget, fertőzés hozza létre, mely a gerincvelő mozgató magvaiban keletkezik, helyesebben a betegség akor következik be fentemlített bénulási formában, ha a fertőzés a gerincvelő mozgató magvaihoz jutott el.

Ezek a mozgató magvak a csigolyákon vannak és központja azoknak az idegszálakat, melyek a végtagokat mozgatják. A fertőzött mozgató magvak funkcióképtelenekké válnak s az agytól hiába kapjak meg a parancsot, hogy végezzék feladataikat: hozzák működésbe az alájuk rendelt idegeket s ezáltal a végtagok - a parancsnak nem tudnak többé eleget tenni. Az így megbénult végtag, amely különben, teljesen egészséges, a betegség következtében elsorvad, a beteg béna marad.

Az anyavérrel való oltások egyre szélesebb körökben foglalkoztatják az orvosokat, melyeket, ismétlem, azzal a céllal történnek, hogy ennek a nagyon súlyos gyermekbetegnek elejét vegyék.