A legtöbb ember azt hiszi, hogy a kancsalság, bandzsítás csak ártalmatlan szépséghibája az arcnak. Holott a valóságban ez egyáltalán nincs így, mert a tartós kancsalítás, igen gyakran komoly látási zavarokat okozhat a későbbi esztendők folyamán.

Kancsalításnak az orvostudomány a szemnek olyan hibás állását nevezi, amikor az egyik szem a megnézett tárgyra, a másik ellenben valamely más pontra irányul. Ha a kancsalító szem a helyes iránytól az orr felé tér el, akkor összetérő kancsalságról, ha a halánték felé tér el, akkor széttérő kancsalításról beszélünk.

A kancsalítás rendszerint csak a gyermek harmadik vagy negyedik életévében lép fel először. Először ugyan az is, hogy egészen kis csecsemők bandzsítani kezdenek, ez azonban csak látszólagos kancsalság és nem valódi. Az embernek ugyanis meg kell tanulnia szemei használatát is. A látás tudomány nem adódik magától. A csecsemő még nem tudja szemeit használni, nem tud még mindkét szemével egyidejűleg egyirányba nézni. Jobbszemével máshova néz, mint a ballal és úgy tűnik, mintha kancsítana. Ez a látszólagos kancsítás azonban idővel magától eltűnik.

A 3-4 esztendős kisgyermek is csak átmenetileg és néha pillanatokra kancsít. Ha ilyenkor az anya szemorvoshoz viszi kicsinyét, az orvos gyakran nem talál semmi rendellenességet. De már ezt az átmeneti és nehezen észrevezető kancsítást is kezelni kell.

Az ilyen kancsításnak leggyakoribb oka a túllátás vagy a közellátás. A túllátás, az úgynevezett hipermetropia következtében a gyermek kancsítása összetérő, a közellátás a miopia következtében pedig széttérő. Kezdetben a szemek rendszerint felváltva kancsalítanak, hol a jobbszem, hol a balszem áll hibásan. Később a kancsalítás az egyik szemre állandósul.

A kancsalító szemben a megnézett tárgyak képe nem az ideghártya élesen látó helyére, az úgynevezett sárgafoltra, hanem annak sokkal gyöngébben látó oldalsó részeire kerül. Ezért a kancsalítani kezdő ember a megnézett tárgyakat kettősen látja és pedig a helyesen álló szemével egy éles, a kancsalító szemével pedig egy elmosódottabb képet nyer róluk.

Mivel ez a kettők látás igen zavaró és kellemetlen, a kancsal ember a hibás állású szemben keletkező képet észrevevéséből és öntudatából csakhamar kizárja. Így a két szemmel való látás helyét az egy szemmel való látás foglalja el.

Igen ám, de a látásból kikapcsolt szem a nemhasználás következében idővel gyöngébb látású lesz, elfelejt látni, sőt végül majdnem meg is vakul. A kancsalítót tehát kényszeríteni kell arra, hogy gyenge szemét is használja, ezért az egészséges szemet bizonyos időre néha be kell kötni, ilyen módon a bandzsító szem akarva-akaratlanul nézni kényszerül. Egy másik út, amikor az erősebben látó szemet atropin segítségével a közelben való látásból kapcsolják ki. Mindezekből kiviláglik az, hogy a bandzsítás nem pusztán szépséghiba, mert a tartós bandzsítás következménye a szem elvesztése is lehet.

Az egészen fiatal gyermeknél a kancsalítást, a látási hibát, teljesen korrigáló szemüvegek segítségével még rendszerint ki lehet küszöbölni. Természetesen a gyermeknek állandóan kell a szemüveget hordania. A szemüveg viselésével nem szabad várni, míg a gyermek iskolába kerül, mert minél később következik be a látás korrigálása, annál bizonytalanabb a siker.

A szemorvos számára sem mindig könnyű feladat a megfelelő szemüveget pontosan megtalálni. Kezdetben, a nem súlyos esetekbe a bandzsítás kiküszöbölésére elegendő a szemüveg. Emellett azonban a két szemmel való együttes nézést is gyakorolni kell, a szemizmokat trenírozni. A szemizmok gyakorlására érdekes gépet szerkesztett egy angol tudós. A gépet synoptophore-nak hívják és éppen most mutatták be a londoni orvosi kiállításon.

Egy üveglencsébe kell a paciensnek benéznie: homlok-. áll és halántéktámasztók gondoskodnak arról, hogy fejét ne mozgathassa. A készüléket most megindítja a kezelőorvos. Érdekes képek mozognak a lencse mögött, aranyhalak fickándoznak egy medencében, repülőgépek szálldosnak és a paciens öntudatlanul is követi szemével a képeket. Közben az automatikus készülék segítségével az orvos lassan elmozgatja, ide-oda forgatja a lencsét és a paciens szeme is ide-oda mozog. Ilyen módon szemizmai mozgékonyságát gyakorolja, anélkül, hogy észre is venné. Különösen gyermekek esetében vált be az ötletes készülék.

A különösen súlyos kancsalítás esetén nem marad más hátra, mint az operáció, melyet azonban csak a 12-14 életévek között lehet végrehajtani. Az operáció célja a kelleténél erősebb szemizom átmetszése és a kelleténél gyöngébb izom megrövidítése vagy előrevarrása. Sajnos, az esetek többségében ennek az operatív beavatkozásnak már csak kozmetikai hatása van, ha előzőleg és még idejében nem kúrálták a kancsalítást megfelelő szemüveggel és látási gyakorlattal.