Rintelen, Stájerország koronázatlan királya felett e héten ítél a bécsi hadbíróság
Életfogytiglani fegyház vár a horogkeresztes lázadás kancellárjára, aki ,,biztosnak látta a helyzetet”
Március másodikára tűzte ki a bécsi katonai bíróság a Rintelen-ügy főtárgyalását.
Július huszonötödike óta, amikor a nemzeti szocialisták lázadása kioltotta Dollfuss kancellár életét, Rintelen volt miniszter fogságban van. A puccs igazi hátterét sem az eddigi vizsgálatok, sem a halálos ítélettel végződött tárgyalások nem derítették fel teljesen. Egész Európa érdeklődése a nagy bécsi hazaárulási per felé fordul és izgalmasan figyelik: világosságot hoz-e a főtárgyalás a lázadás történelmi jelentőségű titkaira?
Bécs, február 24.
A bécsi országos törvényszék rabkórházából szombaton egy emberroncsot hoznak ki. Püffedt testén lötyög a viseltes ruha, a fején alig néhány szál haj, magas homloka emelkedik a levegőbe, ahogy gesztussal kíséri szavait, jobb lába vontatottan, húzva követi a másikat. Az emberroncs Rintelen Antal, osztrák egyetemi tanár, Stájerország volt tartományi főnöke, többször közoktatásügyi miniszter és legutóbb Ausztria meghatalmazott minisztere és rendkívüli követe Rómában. Volt!
Az excellenciás úr ma rab. Rintelen a vád szerint részese a múlt esztendei júliusi puccsnak, amely foglyul ejtette az osztrák kormány felét és két golyólövéssel kioltotta Dollfus Engelbert kancellár életét. Katonai törvények ítélkezik Rintelen fölött: Életfogytig tartó fegyház vár rá,
minden év július huszonötödikén, a véres puccsnapján sötét zárkában.
Nem akart követ lenni, nem akart elmenni Rómába. Dollfuss pedig nem akarta benntartani a kabinetben. Ki tudná ma a lelkére venni, hogy eskü alatt, bíróság előtt megmondja, mi volt, ami a két államférfit egymástól engesztelhetetlenül elválasztotta! Istenfélő, vallásos életet élt mind a kettő, Dollfuss át volt hatva attól a tudattól, hogy nem egyszerű vezetője az osztrák közéletnek.
Isteni küldetésnek tartotta, hogy Ausztria kancellárja lett. Dollfuss kisgazdasorsúan élő emberek gyermeke, Rintelen a Rajna vidék tekintélyes családjából származik. Dollfuss tízéves koráig fogadott apja udvarán, a Schmutzkafon szorongatta apró kezével a gazdasági szerszámokat, Rintelen a gazdag szülők gyermekeinek gondtalanságával nézett a jövő elé.
Ugyanegy cél lebegett a két politikus előtt: boldognak, erősnek, kereszténynek akarták látni a megcsonkult Ausztriát, le akarták rázni a forradalom napjaiban túlsúlyba jutott szociáldemokrata uralmat. Mégis szembekerültek egymással, féltékeny,engesztelhetetlen gyűlölködéssel.
A vád szerint Rirtelen türelmetlenül Dolfuss kancellár állásra vágyott, ő akarta Ausztria sorsát intézni, s nem puszta véletlen, hogy amikor a puccs százharminc embere berobogott a kancellári palotába és ellenállás nélkül letartóztatta a kancellárt, minisztereket, katonákat rendőröket és hivatalnokokat, ugyanabban a percben valaki ellökte a rádió szpikerét és helyette tudtára adta mindenkinek, hogy a Dollfus kormány lemondott, Rintelen a kancellár...
Estére Rintelent bekérették a hadügyminisztérium palotájába, későéjszaka sebesülten a rabkórházba került.
Fülledt, forró júliusi nap volt. A szocialisták megsemmisítése után Dollfuss a nácik ellen fordult. Aki közhivatalnokra a náciság gyanúja esett, rövid úton állását vesztette. Bombák robbantak...Mindenki várta a döntő leszámolást, de senki sem várt erre a végzetes napra, július huszonötödikére. A rendőrség sem, a kormány sem. Délelőtt, de már közel a délidőhöz barátságosan mosolygó, kövér férfiú közeledik az Imperial-szálló terasza felé. Csiptetős szemüvege csillog a rátűző nyári napfényben, alacsony gallérja alatt pillangószárnyú, olcsó nyakkendő, ruhája – így mondaná a hivatalos személyleírás – rendes, különös ismertető jele nincs...Hónapok óta nem láttam, nem volt Bécsben, felállok az asztalom mellől és melegen köszöntjük egymást. Bevonulunk a szálloda hűvös márványhalljába és beszélgetünk.
- Szabadságon vagyok. - mondja Rintelen – római posztomról jövök. Délután utazom Aussecba, a családomhoz s ha letelt a szabadságom, megyek vissza Rómába.
- Dolfuss – valami ilyet mondhattam, - nem tudom, bírja-e sokáig?
- Én biztosan láttam a helyzetet – felelte gondolkozás nélkül Rintelen, majd behunyta egyik szemét , - ez ideges tünet nála – s hozzátette: - Hát kik jönnek utána ? Hát miért vonulna vissza?
Tíz esztendeje ismerem Rintelent. Az utóbbi években érelmeszesedés bántotta. Megtörtént vele, hogy este, vacsoránál, hirtelen elakadt a szava és elbóbiskolt. Csak néhány percig szunyókált, aztán felébredt s ott folytatta, ahol elhagyta.
Rintelen gyűlölte a szocialistákat. A stájer tartománygyűlésen nem tudott abszolút többséget szerezni. A keresztényszocialista pártnak volt a vezére , a feketéknek, de a hegyi gazdák, a zöldek a Landbundban tömörültek s hogy akaratukat Rintelennel szemben is érvényesíthessék, gyakran alkalmi szövetségre léptek a szociáldemokratákkal a vörösökkel. Rintelen Antal minden erejével minden ravaszságával a vörösökre vetette magát. Leoben munkásai elszakadtak a szocialistáktól és már kommunista módszereket alkalmaztak. Rintelen gyűlést hirdetett leobeni városháza nagytermébe és szenvedélyesen tüzelte híveit a vörösök ellen. Ellenfelei a városháza előtt gyülekeztek, majd irtózatos ordítással betörtek a gyűlés helyére, Rintelent kihurcolták a városháza erkélyére és az emeltről ledobták a nagy térre.
Néhány nap múlva, mintha mi sem történt volna, kegyetlen bosszút állt a vörösökön. Stájer tartománya pénzügyi nehézségekbe került. Kölcsönt kellett felvennie és Rintelen tartományi főnök megszerezte a pénzt. A kölcsön- szerződés megszövegezésével dr. Eisier stájerországi ügyvédet bízta meg és honorárium fejében – bizalmasan – hetvenezer schillinget fizettetett ki neki. Simán hozzájárult a művelethez a tartománygyűlés minden oldala. Rintelen ellenfelei a szocialisták is hozzájárultak. A keresztényszocialista párt egyik tagja nem sokkal ezután, hogy a pénz befolyt a tartomány kasszájába, azzal a váddal állott elő, hogy dr. Eizler, aki nemcsak ügyvéd, hanem szocialista képviselő is, hetvenezer schilling províziót kapott.
Rintelen diadalmaskodott! Eisler képviselő a panamázás vádját csak úgy tudta magáról lemosni, hogy az ügyvédi honoráriumot visszafizette. Rintelen bosszút állt a leobeni támadásért...
Tagja volt a Dollfuss kormánynak, de a stájertartományi főnökségről nem mondott le. Nem is volt otthon igazán sehol Ausztriában, csak Stájerországban, ahol úr volt. Olyan nagy úr, hogy König Antonnak hívták, Antal királynak a kis republikában. Dollfuss is szeretett volna megszabadulni a szocialistáktól, de Rintelen gyorsabban. Tempót diktált. Szónoki készsége magával ragadta a polgári tömegeket. Nem bírta hanggal. Rikácsolt, amikor a szenvedély elragadta és gyűlésein kihirdette:
- Terrorra terrorral fogunk felelni a vörösöknek...
Stájerország az ő vára volt és senki másé, Dollfuss kancelláré sem. König Antonnak nem volt elég a Heimwebr, megszervezte a maga külön katonai alakulatát, a Steirische Heimwert, kiruházta, felfegyverezte, már- már úgy látszott erősebb a kormánynál is. Dollfuss azonban jobb diplomata volt. Előbb külpolitikai szempontokkal érvelt, amikor felszólította Rintelent, szerelje le haderejét és ne járjon külön utakon, ne keresztezze a kormány terveit. Rintelen ellenkezett, mire Dollfuss lemondatta miniszteri tárcájáról és felszólította, menjen el követnek Rómába.
Dollfuss kerekedett felül. Rintelen ideiglenes száműzetésnek tekintette új hivatalát, a családját nem is vitte magával. Csak a lánya kísérte el az olasz fővárosba, ahonnan egyre nyugtalanítóbb híreket kapott Dollfuss.
Állandó érintkezésben maradt a római követ Stájerrel és hívei tovább is utána igazodtak, nem Dollfuss után. A kancellár, szegény Dollfuss, úgy vélte, hogy Rintelen szolgálati helye nagyon közel van Ausztriához, azt tervezte, hogy elküldi Washingtonba, Csak Rintelen tudná megmondani, eljutott- e hozzá Dollfuss e szándékának a híre. Elköszönt az olasz kormánytól és elment szabadságra Ausztriába. Bécsbe érkezése estéjén véres sebbel a fogházba került. Azóta ra boskodik. Béna a jobb karja, béna a lába,, egykor beszédes ajka nem képes elmondani, hogy mit gondol az agya, amely motorikus elevenséggel vitte át a politikai élet legmagasabb csúcsa, a kancellárság felé. Csak a küszöbig tudott eljutni! A vád szerint Rintelen tettestársa a véres puccsnak és – hazaáruló.
