Báró Kétly László professzor nyilatkozata a soványítókúrákról és a kúrák következtében beálló betegségekről. Minden soványítókúra veszedelmes csalogatója az emberre leselkedő halálos baktériumoknak.
Órákhosszat várakozunk az egyetemi belgyógyászati klinikán, hogy a klinika igazgatótanárával, báró Kétly professzorral beszélhessünk, a soványítókúrák egészségromboló hatásáról, aminek különös aktualitást ad az a szomorú körülmény, hogy nemrégen egyik fiatal művésznőnk váratlan halálát állítólag nagyban elősegítette a szigorú soványítókúra, melyet a művésznő vett igénybe, hosszabb időn keresztül.
Báró Kétly László professzor, az európai hírű belgyógyász, általában a következőket mondotta a soványítókúrákról.
- Mindenki, aki elhatározza magát arra, hogy testsúlyát erőszakolt beavatkozásokkal, koplalásokkal, hashajtókkal, tornákkal, masszázsokkal és a különböző fogyasztószerekkel csökkentse - számoljon ezzel a pár szóval kifejezhető igazsággal: a természet nem engedi magát megcsalni s minden, amit ellene teszünk, kisebb-nagyobb formában megbosszulja magát.
A természettel tréfálni nem lehet, mert a természet orvosibb mindannyiunknál s amit ő jónak lát foganatosítani az emberi szervezet érdekében, ezzel valami céljai vannak és pedig sohasem olyanok, amelyek a szervezetnek hátrányára válhatnának. A természetnek ilyen művelete az is, amikor bizonyos zsírlerakodásokat hoz létre a szervezetben.
Hány féle kövérség van?
- Rendszerint háromféle kövérséget szoktunk megkülönböztetni. Az első az, amelyet a veleszületett hajlamosság hoz létre, a második a túltápláltság kövérsége, a harmadik a beteges kövérség, aminek okozója a pajzsmirigy hiányos, illetve csökkenő működése.
A kövérségre való hajlamosság éppen úgy örökölhető, mint bármely más tulajdonság. Azok, akik ezt a hajlamosságot örökölték, ehetnek akármit, hízni fognak és kövérek lesznek arra az időre, mikorra kövérségük, születésüknél fogva aktuálissá vált. A hízásra hajlamos egyének kövérsége ugyanis nem mindig mutatkozik meg gyermekkorukban.
Vannak gyermekek, akik születésüknél fogva hajlamosak az elhízásra, ez azonban csak később, bizonyos emelkedettebb korban jelentkezik akkor, amikor a test egyébként már teljesen fejlett, növekedésben megállott.
Különösen a nőknél érdekes, jellegzetes tünet, hogy amíg leánykorban, a legtöbb hízásra is hajlamos nő is sovány, férjhezmenetelük után, különösen az anyai örömek állomását túllépve, rohamosan kezdenek hízni s ez a hízási processzus fokozódik és tart mindaddig, amíg az örökölt súlybeli arányokat el nem érte.
A hízási folyamatot, ezeknél a született hajlamosoknál, az idegrendszer működésében beállott jellegzetes tünetek előzik meg. Ezek között legelsősorban említendő a „lustálkodásra való hajlam”.
A hízásra hajlamos egyén, különösen étkezés után, szinte teljesen elernyed, idegeit lefogja egy sajátságos álmossági érzés, egy pihenés utáni vágyakozás, amely a legtöbb esetben oly erős, hogy az illető képtelen neki ellenállni. Ha azután egyszer-kétszer engedett a csábításnak, kicsit „lepihen”, ez szokásává válik, nem bírja kiragadni magát a lustálkodás jóleső varázslatából és elkezd hízni, gyorsabban, mint gondolná.
Itt teljesen indifferens az, hogy az illető mivel táplálkozik. Ehet akármit, „zsírrá” válik szinte minden lenyelt falatja s ha gyorsan észbe nem kap, végérvényesen és menthetetlenül belesodródott a kövérek társadalmába.
Azután már tarthat soványítókúrákat, legfeljebb betegséget szerez s ha önkínzó állapotában le is ad néhány kilót, ezt a súlyt tizedrész idő alatt visszaszerzi, amint egészségét visszanyerte. Bámulatos, hogy az ilyen egyéneknél, egyetlen pompás ebéd is milyen hízást eredményez.
Azok tehát, akik születésüknél fogva hajlamosak a hízásra s nem akarónak kövérek lenni, ne akkor kezdjenek kúrázni, amikor már alaposan elhíztak, hanem igyekezzenek a hízást megelőzni. Amikor érzik, hogy hízni kezdenek, tartsanak egy kis étrendi diétát, egy koplalónapot hetenként, amivel esetleg elejét vehetik az elhízásnak.
A hízásra hajlamos egyén magamagán próbálhatja ki azt a metódust, amely hatásosan gátolja elhízásban. Teljes eredményt semmiképpen sem fog elérni, hízni minden körülmények között fog, csak a tempót befolyásolhatja, bizonyos étkezési megszorításokkal.
Minden esetben okosabb ezt tenni, mint teljes kövérséget s azután kezdeni valami ostoba, drasztikus fogyókúrát, ami sohasem vezet jóra, legfeljebb egy kilábalhatatlan betegségre, ami bizony az életébe is kerülhet a kúrázónak.
