Berlin, február 10. jan. 3.
Voigt Ottó németországi kisgazdát 500 márka pénzbüntetésre ítélte a burg-i biróság. Az volt a büne, hogy a tejet nem szállitotta be annak a tejszövetkezetnek, ahova az előirt rendelkezés szerint be kellett volna szolgáltatnia. Vajat köpült belőle s ezt jó drágán eladta. A biróság megdöbbenését fejezte ki a fölött, hogy Ottó Voigt a kisgazdák vezetője volt s igy természetszerüen elől kellett volna járnia a jó példával. Nemcsak, hogy ezt nem tette, hanem még példát mutatott arra, hogyan kell a rendeletet kijátszani.
A német kisgazdák azelőtt a német nemzeti szocialista párt legerősebb támaszai voltak.
Mig a többi pártok elhanyagolták a falu lakosságát, a nemzeti szocialista párt agitátorai kimentek a faluba s ugyszólván minden egyes embert megdolgoztak. Megmagyarázták nekik, hogy a gazdáknak azért megy rosszul a soruk, mert a demokrácia és a parlamentárizmus az utolsó falat kenyeret is kiveszi a szájukból. Mihelyt eltörlik ezeket a „szisztémeket”, a parasztság helyzete kivirágzik.
A hitlerizmus uralomra jutása után csakugyan életbeléptettek néhány olyan intézkedést, amely a parasztság helyzetét megjavitotta. Persze, a városi lakosság rovására. A városi lakosságnak kellett drágábban megfizetnie bizonyos gazdasági terményeket. De, amikor a városi lakosság helyzete válságosra fordult, a hatósági intézkedések a kisgazdákat is elővették.
Mindenekelőtt a lehető legkérlelhetetlenebbül behajtották rajtuk az adókat.
Ez érthető módon nem tetszett nekik. Még kevésbé tetszett nekik az adó felemelése. Az efajta intézkedések ellen pedig épenséggel lázadoztak, amelyek a paraszt gazdasági szabadságába nyultak. Hogy ő ne adhassa el annak a tejet, akinek akarja, vagy hogy ne köpülhessen annyi vajat, amennyit akar, teljesen megfoghatatlan volt számára. Megfoghatatlan az is előtte, miért részesiti most hirtelen előnyben a kormányzat a városi lakosságot. A német paraszt épen ugy, mint a világ minden parasztja, csak a maga szük látókörében mozog s egyáltalán nem törődik azzal, van-e ennivalója a városnak, vagy nincs.
Számára a lényeges az, hogy minél drágábban adhassa el a termékeit.
Minthogy most éppen ebben akarják korlátozni, érthető, ha a parasztot jellemző makacssággal és szivóssággal száll szembe a hatósággal. Voigt Ottó dretzeli kisgazda esete nem az egyetlen Németországban. Még sokkal több azoknak a száma, akiket a hatósági intézkedések el sem érnek.