London, február 6.
A londoni tőzsde kistermének bejárata előtt nagy halom füzet hevert egy hosszu asztalon. Az emberek kiváncsian vették kezükbe a füzeteket. Néhány sor elolvasása után, csodálkozva látták, hogy W. M. Molotov népbiztos, a népbiztosok tanácsa elnökének a beszédét tartalmazza a füzet. Ára 6 penny.
Sokan megvásárolták s végigolvasták a népbiztosnak azt a beszédét, amelyben Szovjetoroszország gazdasági állapotáról számolt be. A füzeten lévő szalagocska még azt is megmagyarázta, hogy ezentul a Londonban székelő Moscow Narodny Bank fogja kiadni az ilyen és ehhez hasonló nyomtatványokat. Eddig a Soviet Trade Delegation foglalkozott az efajta propagandával. „Weiche Wendung durch Gottes Fügung!...”
Lehetett volna-e négy esztendővel ezelőtt elképzelni, hogy a londoni tőzsdén Molotov elvtárs beszédét fogják terjeszteni? S ami még ennél is fantasztikusabb, lehetett volna-e arra gondolni, hogy az angol gazdasági emberek tudomást vegyenek erről a beszédről? Foglalkozzanak vele s gazdasági következményeket vonjanak le belőle?
Ez a csoda megtörtént.
Szovjetoroszországot „elfogadta” Anglia. Messze vezetne az orosz-angol viszony fejlődésének megírása. Elég arra emlékeztetni, hogy a Csendes Óceánon és a szélső Keleten Japán egyre fenyegetőbben lép fel s egyre jobban beárnyékolja a brit birodalom befolyását. Ezzel szemben Anglia nem tud egyedül védekezni. Igy a szükség hajtja rá, hogy Szovjetoroszország erejét is igénybe vegye. Szovjetorozország szintén farkasszemet néz Japánnal. Ha a két nagyhatalom összeteszi az erejét, talán lehet remény arra, hogy Anglia megvédelmezze szélső keleti érdekeit.
Azok a gazdasági emberek azonban, akik elmerültek Molotov elvtárs fejtegetéseinek tanulmányozásába, nem gondolnak e pillanatban ilyen messzire. Ők csak a ma tényeit veszik figyelembe. Molotov beszédéből az tűnik ki, hogy Oroszország emberfeletti erőfeszitéseket végez, hogy végre egyvonalba kerüljön az átkozott kapitalista országokkal.
Ecélból a következő fontos ujitásokat hozták be:
1. Lehetővé tették, hogy az ügyesebb és szorgalmasabb munkás többet keressen, mint az ügyetlen és lusta.
2. Áttértek a darabszámmunkára, mert ezzel jobban kihasználhatják a munkaerőt.
3. Eltörölték az élelmiszerjegyeket. Most mindenki csak pénzért kaphat kenyeret és más élelmiszereket.
4. Nem kényszerítik többé erőszakkal a földmiveseket, hogy terményeiket ideadják. Pénzt adnak a terményekért és ennek fejében az állam megkapja azt, amire szüksége van.
Ezek az intézkedések arra vezettek, hogy az árak csökkentek. Legalább Molotov elvtárs a lehető legkomolyabban állítja ezt. Az árak csökkenése következtében a pénz becsülete viszont növekedett. Hogy ez mennyire igy van, bizonyság rá az, hogy az orosz népet valóságos takarékossági láz fogta el. Minden felesleges fillért betesznek a takarékba. Az orosz pénzügyi vezetőség egyik legnagyobb gondja most a rubel értékállóságának kifejlesztése.
Ennél a pontnál az ember megint összecsapja a kezét.
Hiszen még mindnyájan emlékezhetünk rá, hogy a bolseviki hittételek egyik legfontosabbika az volt, hogy a pénz értékét össze kell rombolni. A pénzre egyáltalában nincs szükség, a pénzt csak az alávaló burzsujok találták ki, hogy a népet leigázhassák vele. S most a népbiztosok tanácsának az a legfőbb gondja, – Molotov elvtárs minden kertelés nélkül megirja ezt – hogy a rubel a világ legjobb pénze legyen. Persze ezt sokkal könnyebb leirni, mint megvalósitani. De londoni közgazdasági körök már azt is nagy haladásnak tartják, hogy a Szovjet pénzügyi emberei rájöttek erre az elemi igazságra.
Arra fogunk törekedni, – igéri Molotov – hogy 1936-ban helyreállitsuk a költségvetés egyensulyát. Nemcsak az állam költségvetését, hanem minden orosz vállalatét. Nem szabad olyan orosz vállalkozásnak lenni, amelyet nem a kereskedelem egészséges szelleme vezet.
A jövőt különben nagyon rózsásnak látják Oroszországban.
Szentül meg vannak róla győződve, hogy rövidesen az üzletek tömve lesznek árukkal, egészen a mennyezetig. Mindenki megkaphatja azt, amit akar. Elismerik, hogy, sajnos, ez eddig nem volt igy. Minthogy Oroszországban csak állami, fixfizetésű kereskedők vannak, ezek nem törődtek a nép szükségleteivel. Légüres térben dolgoztak. Ez volt az oka annak, hogy az emberek a legkezdetlegesebb szükségleti cikkeket sem tudták megkapni.
Éppen ezért az állami kereskedőknek megparancsolták, hogy a legrövidebb idő alatt a következő cikkeket szállitsák a falvak népének:
1. vaságyakat,
2. órákat,
3. alsóruhákat,
4. szvettereket,
5. fényképezőgépeket és bicikliket,
6. iránytüket.
Nem ejti-e az angol közgazdászokat gondolkodóba ez a felsorolás?
Bocsánat a kifejezésért, nincs-e emögött megint valamilyen „linkség?” El lehet-e gondolni, hogy az orosz muzsiknak fényképezőgépre és iránytüre van szüksége? Nem ugyanolyan légüres térben való gondolkozásról van-e megint szó, amely ellen éppen Molotov hevesen kikelt?...
Mindegy, a londoni tőzsdén tovább olvassák a jelentést, noha itt-ott csóválják a fejüket. Igy például annál a kitételnél, amely azt állitja, hogy „Oroszország a termelésnek olyan rekordját érte el, amilyent eddig a legelőrehaladottabb ipari államokban sem képesek felmutatni.” De még ez sem elég. Oroszország tovább akarja fejleszteni termelési szervezetét és ezért mindazokat az ujitásokat és javitásokat alkalmazni akarja, amelyeket az utóbbi időben Angliában és az amerikai Egyesült Államokban kitaláltak.
Erre azért van szükség, mert csak igy tudnak lépést tartani.
Igy például az olajtermelés néhány esztendővel ezelőtt még igen kezdetleges fokon állott Szovjet-Oroszországban, de amikor a kitermelésnél azokat az eszközöket vették igénybe, amelyeket az amerikai Egyesült Államokban használtak, azonnal fokozódott a termelés. Mindent hajlandók tehát átvenni a külföldtől, ami alkalmas arra, hogy a termelést fokozzák. Nemcsak tudományos eszközöket és nyersanyagokat. Közönséges használati cikkeket is vásárolnak, ha erre szükség van.
Kakaót például ma Oroszország tizszer annyit visz be, mint egy esztendővel azelőtt. A Manchester Guardian tőzsdei szerkesztője szintén beszámol Molotov jelentéséről. Azt a megjegyzést füzi hozzá, hogy szép, szép. Anglia már belemenne abba, hogy áruhitelt nyujtson Oroszországnak – mert hiszen ugyebár „erre megy ki” a nagy erőlködés – de mi lesz azokkal a milliókkal, amelyeket Oroszország a háboru előtt kölcsön kapott Angliától?
Angol pénzből hosszu vasutakat és utakat épitettek Oroszországban.
A Szovjet használja és kiaknázza ezeket a vasutakat és utakat, de fizetni nem akar érte. Molotov elvtárs nem beszél erről. Neki fontosabb az iránytü és a fényképezőgép.
