A szilánkhatású bombák főként nagyméretű repesz szóró hatásuk miatt veszedelmesek, a romboló- és aknahatású bombák pedig óriási pusztító erejükkel fejtik ki rombolásukat. Ha elcsúsznak vagy ferdén vágódnak le, hatásuk jelentékenyen csökken.

A repülőgépre erősítésük módja különböző a bomba nagysága, súlya, alakja, minősége, a repülőgép teherbíróképessége és építésének mikéntje szerint. A kisebbeket (300 kg-ig) a gép törzsében helyezik el, ahol csövekben egymás mellett függnek vagy egymás mellett, vízszintes helyzetben, két végükön felerősítve. Előlről a mellső bombatartók rögzítik őket, ezek kupak gyanánt fedik a bomba csúcsát vagy pedig öv módjára fogják körül a bomba elülső részét. Hátulról a vezérfelületeket támasztják alá a hátsó tartókkal (2. kép).

A bombákat önműködően vagy elektromos áram segítségével ejtik le rendszerint úgy, hogy elülső részüket szabadítják fel először. Esésük a repülőgép haladási sebessége és a föld vonzóereje következtében nem függőleges, hanem a parabolát megközelítő vonal. Az esés pontjai egy rotációs parabolán fekszenek, amelyek alakját a levegő ellenállása és a szél ereje változtatja.

Ezért a bomba valóságos esési pályája az ideális esési pályától, mely a repülőgép haladási irányában a függőlegestől előrehajló görbe vonal, számos tényező hatására csaknem állandóan, nemcsak előre, hanem kissé oldalt is eltér. A bombát nem a cél felett való áthaladás pillanatában, hanem a céltól bizonyos távolságra akkor kell levetni, amikor az görbe pályája folytán éppen a célba talál.

Ezt a távolságot az előretartás szöge határozza meg, vagyis az a szög, melyet a célzási irány, tudniillik a bomba kiindulási és érkezési pontját összekötő egyenes a kiindulási pontba képzelt függőlegessel zár be.

Az előretartás szöge a bombavetés magassága és a gép haladási sebessége szerint változik. Nagyobb magassággal kisebb, nagyobb sebességgel nagyobb lesz. Az előretartás mérteke a magassággal és a sebességgel adva van ugyan, mégis a bombavetés pillanatában tévesen megállapított magasság (például a légnyomás változása következtében) vagy a gép sebességének helytelen értékelése (például erős ellenszél folytán) kisebb-nagyobb eltérésnek lehet okozója a földön a bombavetés szándékolt helyétől.

Azonkívül a szél ereje és iránya, valamint a bomba alakja és minősége szintén befolyásolja a bomba esését, ezzel együtt a bombavetés eredményességét. A légköri viszonyok minőségét gyakorlatilag próbadobással szokták megállapítani. A találat ingadozása folytán különálló földi célok ellen a támadás eredményessége mindig sokkal kisebb, mint tömegcélok, háztömbök, sűrűn egymás mellett álló építmények ellenében, bár a legújabb bombavetőgépek pontos célzóműszerei sok hibaforrást kiküszöbölnek.

A bombákat vagy egyenként dobják le a haladási irányba eső kiszemelt céltárgyakra, vagy egyszerre tömegben bocsátanak le több bombát. Ez utóbbi esetben valószínű a különböző hatású bombák együttes és tömeges alkalmazása, hogy a fontos és szilárd célok ellen a támadás eredményessége még nagyobb mértékben biztosíttassék

A bombák alakja csepp, henger vagy torpedó forma, ez utóbbi leggyakoribb. Négy részből állanak: gyujtószerkezetből, bombafalból, robbanó töltetből és az átvágódást megakadályozó vezérfelületekből.

A gyujtószerkezet rendesen csapódó gyujtó. Részei: a robbantószert tartalmazó hüvely és a rugóval működő ütőszög. Az ütőszög esetleges időelőtti bevágódást biztosító vesszővel, biztosító csavarra, vagy biztosító gyűrűvel akadályozzák meg. A biztosító vessző a bomba falán és az ütközőszögön halad keresztül s a bomba kioldásakor távolítható el. A biztosító csavar kis légcsavarral kapcsolatos, ezt a bomba ledobásakor bizonyos idei esés után a rendkívül erős légáram csavarja le az ütőszögről.