A levegő, mint tudjuk, nitrogén és oxigén keveréke. Az oxigén hamarabb lesz cseppfolyós állapotú, mint a nitrogén, tehát a folyékony levegőben több az oxigén, mint a rendesben. Ez az annak a különös jelenségnek, hogy az égő testek jobban égnek, ha cseppfolyós levegőbe mártják őket, mert több oxigént kapnak. Ha égő foszforra fecskendezünk egy kis cseppfolyós levegőt, a foszfor robbanásszerűen ég el rögtön.

A cseppfolyós levegőt robbantó szernek is lehet használni. Fűrészsport, vagy szénport cseppfolyós levegővel tésztává gyúrva olyan hatalmas erejű robbanó szert kapunk, mint a dinamit. Ma már nagyon sok helyen használják is robbantó anyagul a folyékony levegőt, mert megvan az az előnye, hogy nem veszedelmes szállítás közben. Csak a folyékony levegőt kell a helyszínre szállítani megfelelő tartályokban, ami nem veszedelmes, magát a robbanó pépet ott készítik el közvetlenül a robbantás előtt. Jóval olcsóbb is, mint dinamit.

Az ipar számára külön fontossága van magának a cseppfolyós oxigénnek, például, az autogénheggesztésnél. Az oxigént könnyebb cseppfolyósítani, mint a levegőt, mert 20-25 atmoszféra nyomásnál már -130°-on folyóssá válik. A levegő másik főalkotórésze, a nitrogén ennél a hidegfoknál még nem lesz folyékony, tehát a hőmérsékletet kormányozva külön is lehet a levegőt cseppfolyósítani magát az oxigént.

Érdekes volt, amikor a fizikusok elpárologtatták az előzőleg cseppfolyósított levegőt s aztán megvizsgálták, hogy mi most benne az oxigén és nitrogén aránya. Ekkor jöttek rá, hogy pár-tized percent hiányzik az eredeti levegőből. Kiderült így, hogy a levegőben más gázok is vannak nagyon kis mennyiségben, még pedig neon, kripton és hélium.

Ezek a nemes gázak – neont a vörös villanyreklámbetűkben használják fel - még nem lesznek folyékonyak a levegő kritikus hidegfokán, tehát a cseppfolyós levegőben nincsenek meg. Most már így állítják elő a neont és a kriptont. Cseppfolyósítják a levegőt s ami nem akar folyékonnyá válni belőle, abból a parányi részből kapják meg ezeket a ritka gázakat.

A cseppfolyós levegő -192 fok hideg. Ezen a hidegen még gáz marad a hidrogén és a hélium is (az a gáz, amivel a léghajókat töltik). De ma már ezeket is sikerült cseppfolyósítani, kiindulva a folyékony levegő adta -192°-os hidegéről, ugyanazt csinálva, mit Linde csinált a levegővel a közönséges hőmérsékletről kiindulva.

A hidrogén -252 foknál cseppfolyósítható, a hélium csak -268 foknál. Ennél aztán már öt fokkal lehet hidegebb, mert -273 fok az már az abszolút zérus fok, aminél hidegebb egyáltalán nincs.