Az óra állásának meghatározására való időmeghatározások elérhető legnagyobb pontossága 0.02 mp, ha a délvonal-átmenet pillanatát a legújabb módszerekkel figyeljük meg.

Ilyen módszerek: a kézi vezetésű vagy rugós berendezésű „személytelen” mikrométerrel való észlelés, a fotográfiai es fotocellás eljárás. A tapasztalat szerint a kézi vezetésű személytelen mikrométer a legjobbnak elismert módszer.

Személytelen azért, mert az észlelő egyéni felfogóképességétől független. A mikrométert a passage-műszerre szerelik (1. az 1. képet), amely derékszögben tört csővű távcső. A műszer forgástengelye kelet-nyugati irányú, tehát a délvonalon átlépő csillag képe kellő beállításra a látómezőben megjelenik.

Az észlelőnek csak az a dolga, hogy a mikrométer mozgó fonalát rávigye a csillag képére és a csillag sebességének megfelelően hajtsa az orsót, melyre egy dob van szerelve. Ennek peremén fémpálcikák segítségével egy rásimuló tű áramkört zár, mely a kronográf íróberendezését mozgatja. A 2. kép szerint a kronográf a Morse-távíró íróberendezéséhez hasonlít legjobban.

Arra való, hogy egyrészt papírszalagon jelezze az óra másodperceit, másrészt megrögzítse, hogy valamely csillag a látómezőnek egy-egy bizonyos pontján mikor ment keresztül? Ezzel az időmérést hosszmérésre vezettük vissza. Megfelelő gyakorlat megszerzése után az óra állását 0.02 mp-nyi bizonytalansággal meghatározhatjuk. De nemcsak az időmeghatározás jelzett pontossága, hanem a használatban lévő ingaórák járási bizonytalansága is akadályt gördít az időnek 0.02 mp-nél pontosabb ismerete elé.

A járási bizonytalanság onnan származik, hogy az inga hossza megváltozik a hőmérséklet hatására és különbözőképen fékeződik a levegő nyomása és páratartalmának változása miatt, ennek következtében a lengésidő is megváltozik. a hőmérséklet káros hatását kezdetben azzal igyekeztek kiküszöbölni, hogy az ingát páratlanszámú fémrúdból állították össze, melyek a hőmérséklet változására egymás tágulását, illetőleg összehúzódását ellensúlyozták.

A csillagászati órák járásának javítása terén jelentékeny haladás a század elején mutatkozik. Fokozottabb gondot fordítanak az óra állandó nyomás alatt és hőmérsékleten való tartására, de az órák szerkezeténél is jelentékeny újítások lépnek fel. Így Riefler nikkelacélból készült ingát alkalmaz, felhasználván a nikkelacél ama tulajdonságát, hogy a hőmérséklet változására nem érzékeny, ugyanis hőmérsékleti együttható 0.000,000,1.