Vasárnap reggel reggel fél kilenckor rendőrszakasz vonult fel a szabadságtérre. A járókelők azt hitték, hogy valami parádé lesz, megálltak és vártak. Feltűnt ugyan, hogy a Kereskedelmi Bank fiókjának ajtaja nyitva van és a vasárnapi munkaszünet ellenére egymásután érkeznek a hivatalnokok, akik odabent, az üvegablakok mögött elfoglalják helyüket... Negyed tízkor Enyedy vizsgálóbíró szált ki egy taxiból, megérkezett Krizsanecs rendőrkapitány és Komlossy felügyelő is, míg Fazekas Áron detektívfőfelügyelő és emberei az egyre nagyobb nézőközönségsoraiban vegyültek el.
Fél tízkor valaki elszólta magát a tömegben:
- Ni, jön már a rabomobil!
A következő pillanatban csakugyan befordult a térre az alvilágban rabomobil-nak nevezett közlekedési eszköz, a fogolyszállító autó, megállt a bankfiók Vécsey uccai oldalán leugrott belőle két puskás, szuronyos fegyőr, karonfogva kiemeltek egy vállas, zömök, rabruhás alakot, aki
micisapkáját az orráig lehúzta és megbilincselt kezét az arca elé tartotta.
A szégyenlős ember Radovics László volt, a háromszoros gyilkos. Nyomában Tari Nándort, majd Szepesi Lászlót emelték le a kocsiból. Mind a hárman hasonlóan próbálták megőrizni inkognitójukat. A cinikus Tari még oda is szólt a fotóriporternek:
- No, ez a fölvétel se fog sikerülni..A bankban elkülönítve helyezték
el a három brigantint: Tari elől maradt, két fegyőr között, a pénztárfülkénél. Radicsovota a főnök szobájába vitték. Szepesi Lászlóra pedig a főnökhelyettes fülkéjében vigyáztak. A középen állt Enyedy vizsgálóbíró, aki jól szemügyre vette a helyiséget, majd elkiáltotta magát:
Mindenki foglalja el a helyét...azt, ahol a támadás idejében ült.
A tisztviselők és a tanuk elhelyezkednek, Halász Lajos és Vajda Béla védők a sarokban álltak és figyelték a jeleneket. Tari, aki a pénztárfülke előtt állott, könnyed és vidám hangon fordult a vizsgálóbíróhoz:
- Kérem, talán majd eljátszom az ügyet...úgy jobban megy a dolog, mintha csak kérdezgetnek.
- Ez nem színház!- szólt rá szigorúan a vizsgálóbíró. Magyarázza el, úgyis megértjük!
Tari csalódottan néz körül, elkomorodott arccal veszi tudomásul, hogy a főtárgyalásig nem lesz alkalma a nyilvánosság előtt eljátszani az ügyet! Szürke, monoton hangon kezd beszélni: olyan egykedvűen, közönyösen, mint egy referens, aki valamilyen ügydarabról tart előadást a főnökének:
- Itt jöttem be az ajtón...kezemben a revolver...mingyárt a nyomomban Radovics.. Elfoglaltam ezt a helyet ni..
Odaáll, ahová előbb a fejével mutatott, majd folytatja:
Itt jó kilövés volt, azért álltam ide....
Előzetes terepszemlém alatt-folytatja- megállapítottam, hogy csak az ajtó előtt tudom sakkban tartani begyulladt embereket és ezalatt Radovics kirabolhatja a pénztárt.

Az a ,,kontár” Radovics!..

- Tovább! Tovább!- sürgeti a vizsgálóbíró aki szemmel láthatólag unja már, hogy Tari kezd bemelegedni az elméleti magyarázatokba.
- Beléptem és elkiáltottam magamat: Föl a kezekkel! De tudja Isten...
az emberek nem is nagyon ijedtek meg...
Erre kezdtem lövöldözni, össze-vissza. Radovicsnak nem lett volna szabad lőni, neki mingyárt neki kellett volna látni, hogy zsebre gyűrje a dohányt...azaz a pénzt...Szóval,
Radovics, az az ügyetlen kontár, elkezdett lövöldözni...
Mérhetetlen megvetés van a hangjában, mikor Radovics ügyetlen kontárságát kárhoztatja...
Ez baj volt kérem,- folytatja- lövöldözés közben láttam, hogy a pénztárnál álló fiatal ember a hátulsó zsebe felé nyúl.. Mingyárt arra irányítottam a balkezemben lévő revolvert, de az csütörtököt mondott.
Hiába, pechünk volt!...Villámgyorsan megigazítottam és akkor már szuperált..Feléje lőttem!..Ez a golyó találhatta el azt a gyereket...Az, aki ..hiszem tetszik tudni...

Nem mondja ki: azt, aki meghalt...Most már hadarva folytatja:
- Láttam, hogy Radovics felugrik a pénztárablakra, a rács letörik alatta..aztán leesik hirtelen a lába és a karja..Golyót kapott! Most már tudtam, hogy kampec az egész....Lövöldözve szaladtam a kijárat felé, félrelöktem egy nőt..meg egy férfit...
Elmosolyodik, gúnyos mosoly ez mikor mondja:
Ezek ugyancsak be voltak gyulladva...Úgy álltak ott, mint a sóbálvány...

A két fogházőr karon ragadja és visszaviszi az autóba. Az arcát megint eltakarja, de
hangosan nevet, mikor az ajtón kilép. Azután nagy lendülettel ugrik be az autó ajtaján. Bentről még kiszól teli szájjal kacagva a riportereknek:
- No, papuska úgy-e nem tudtatok lefényképezni most sem?
Majd még mindig kacagva, hogy tipikusan bűnöző elvetemültségét tükröző arca eltorzul, folytatja:
Holnap a Széchenyi uccába megyünk helyszínre.. ott már jó fiú leszek, fotografálhatsz, amennyit akarsz. Legyetek szívesek és...De egy kis revánsot kérek.

Az titok marad, mit akart kérni a fotóriporterektől, mert a fegyőr rászól, belefojtja a banditába a mondat végét. Odabent ezalatt Radovicsot hallgatták ki, aki éppen úgy mondta el a támadás részleteit mint Tari.

Szepesi azt mesélte el, hogyan várta társait az autóban, kezében töltött revolverrel, készen arra, hogy fegyverrel fedezi a visszavonulást.

Féltizenegykor a rabszállító autó ajtaja újra ráteszik a nagy lakatot és indulnak vissza a Markó ucca felé. A félig megfagyott nézőközönség csalódottan oszlik széjjel, mert nem sokat láttak a hatásosnak ígérkező helyszíni szemléből. Ma, hétfőn a Széchenyi uccába viszik a bankrablókat, ahogyan ezt a jól informált Tari megígérte a fotoriportereknek.