Igen is, hivatalosan jelentik kérem, bármilyen csodálatos, már a nyomor is kénytelen feladni eddigi pozicióját és olyan mélységekbe süllyed, amilyenekre valószínűleg sohsem gondolt. Eddig tudniillik a nyomornak is megvolt a maga előkelő társadalmi fémjelzése, volt szép, fénylő nyomor, amely vasalt nadrágban járt, családi ezüstöt hordott a zálogházba, húsz pengőnél kevesebbet nem kért kölcsön és szmokingos lokálban itta a feketét minden nélkül.

Hogy a nyomor letört és nagy nyomorúságba jutott, ezt onnan tudjuk, mert a postatakarékpénztár zálogházi forgalmában nyoma sincs a „szép” időknek, amikor gyűrűkre, ékszerekre, nap mint nap 40-50.000 pengőt hiteleztek. Harminc-, tíz- és ötpengős zálogtárgyak sorakoznak az elárvult polcokon, a nyomor már nem jár bundában, kifordult a szakadt bélés.

De éppen mert ennyire kiabál a nyomor arcáról a meztelen ínség, a zálogházak kamatfeltételein is enyhíteni lehetne. Tessék leszállítani, nem síppal, dobbal, nem szociális bengáli fénnyel, csendesen, feltűnés nélkül…