St. Moritz, február 10.
Nagy nemzetközi közönség előtt találkozott vasárnap délben Magyarország és Svájc válogatott főiskolai jéghokki csapata, hogy megvívja döntő csatáját a világbajnokságért.
A st. moritzi jégstadion árbocain magyar és svájci lobogót lengetett a szél, és amikor a csapatok pályára léptek, a közönség lelkes ovációban részesítette őket. A tapsokban nem volt hiány.
Mind a magyar, mind a svájci csapat a közönség dörgő tapsai között siklott a tükörsima jégre. Amikor azonban megkezdődött a mérkőzés, a közönség túlnyomó többsége a svájci csapatot biztatta.
A magyar csapat ebben az összeállításban startolt:
Hircsák – Fenesi, Blieszner – Miklós, Gergely I., Gergely II.
Cserejátékos: Jenei, Hárai, és Krammer.
Mindkét csapat tagjai a mérkőzés első részében idegesen játszottak, csak ritkán kerekedett felül a támadási kedv és inkább a védekezésre szorultak. A második részben úgy látszott, hogy a svájci csapat kerül fölénybe.
Egymásután következtek a gyors svájci támadások, amelyek azonban eleinte megakadtak Hircsák kapuson. Később a svájciak egyik támadás után váratlanul gólt értek el. A magyar csapat és a közönség egy része reklamált.
Szerintük ugyanis a svájci középcsatár kézzel, tehát szabálytalanul ütötte be a korongot a magyar csapat kapujába. A bíró azonban megítélte a gólt és ezzel Svájc 1:0-ra vezetett. A svájciak ezután a védekezésre fektették a fősúlyt. Nekik ugyanis döntetlen eredmény is elegendő ahhoz, hogy a világbajnokságot megnyerjék.
Viszont a magyar csapat csak akkor lehet világbajnok, ha győz. A harmadik rész tehát állandó magyar támadásokkal folyt le. És az egyik pompás akciónál Hárai mint a torpedó suhant végig a st. moritzi jégen és egyéni játékával kiegyenlített (1:1).
Most következett csak a nagy csata, a győzelmet jelentő gólért, amelyet azonban egyik csapat sem tudott megszerezni, úgyhogy a szabályok értelmében háromszor tíz percre meghosszabbították a játékot.
Ami már ezután következett, az a magyar jéghokkisport hőskölteménye volt. St. Moritzban még nem láttak olyan nagy jéghokki küzdelmet, mint amilyet a magyar és a svájci csapat a meghosszabbított játékidőben végzett.
A magyar játékosok minden erejüket koncentrálva, önfeláldozóan harcoltak és az egyik svájci támadásnál a korong oly erővel csapódott Hircsák orrához, hogy a magyar kapus orrát elöntötte a vér és elájult.
Hircsákot azonnal orvosok vették kezelésbe, de az előbb még ájult játékos pár perc múlva bekötözött orral újra odaállt védeni a magyar kapuba. Ezután Jenei, majd Miklós, később Gergely I. góljaival a magyar csapat 4:1 arányban legyőzte Svájcot.
A mindent elsöprő, ragyogó finis, az önfeláldozó játék és a pompás tudás a legnagyobb elismerést váltotta ki a tribünökön helyet foglaló több ezer főnyi nemzetközi közönségből.
Amikor felhúzták a győzelmi árbocra a magyar lobogót és a zenekar a magyar himnuszt intonálta, maguk a svájciak is melegen ünnepelték a főiskolai világbajnok magyar csapatot. A mérkőzést egy olasz és egy lett bíró vezette.
A magyar csapat öt mérkőzést játszott, négyszer győzött és egy veszteséget szenvedett. Ezt az egy vereséget a csehektől szenvedte el balszerencsés küzdelemmel. A világbajnokság második helyére Svájc került ugyanakkor négy győzelemmel és egy vereséggel.
Amíg azonban a magyar csapatnak 10:4 a gólaránya, addig a svájciaké 13:8. A csehek a harmadik, a lettek a negyedik az olaszok az ötödik, a franciák pedig a hatodik helyen végeztek.
