Az angol tréningről

Most, midőn az athletika főszezonjában vagyunk és alig egy pár nap választ el a magyar bajnokságoktól, talán nem lesz érdektelen, ha néhány szóval elmondom azt, a mit a tavalyi angol bajnokságon való részvételem alkalmával trening dolgában az angoloktól láttam és hallottam.

Annál hasznosabbnak vélem ezt, mert bizony hazánkban általában kevés embernek van helyes fogalma arról, hogy miből is áll voltaképen az a híres angol tréning, amely folytán az angol athléták annyira föléje tudnak kerekedni a kontinens athlétáknak.

Az első, ami a szemlélő szemébe ötlik az, hogy míg nálunk a tréning teljesen rendszertelen, addig Angliában (és Amerikában) az a legpontosabban van szabályozva. Az angol athléták nem akkor tréniroznak, a mikor kedvük tartja, külön-külön, mint ez nálunk divatos, hanem egyszerre és egy időben. Azután nem azt csinálja mindenki amit akar, hanem valamennyien a tréner legszigorúbb felügyelete és fegyelme alatt állanak és annak utasításait feltétlenül és pontosan követik. Tréner tartása persze anyagi okokból nehézségekbe ütközik és azt csak előkelő és vagyonos clubok engedhetik meg maguknak, de elvégre is a tréner munkája nem olyan ördögi mesterség, hogy azt pótolni ne lehetne. A fegyelmezést és vezetést átveheti egy öregebb kiérdemült athléta, a maszirozó és egyéb hasonló dolgokat egy ügyes betanult szolga is elvégezheti.

Ami az egyes sportágak tréningjét illeti, az sokkal helyesebb és jobb a mienknél. Nálunk a futók, különösen a rövidtávfutók tréningje abban áll, hogy tavasztól kezdve mindennap megjelenik a pályán s fut 4-5-ször 40-50 yardot, majd pedig egyszer 100 yardot. Ezzel mint aki dolgát jól végezte, úgy ahogy a pályán, nézi a többi trénirozókat, sőt nem egyszer beáll vezetőnek egy hosszabb távra trénirozó társa mellé.

Ezzel szemben nézzük az angol- amerikai tréninget. A versenyzővel mielőtt az a pályára lépne, a tréner szobagyakorlatot végeztet, mely-főleg szabadgyakorlatokból és minálunk csak a kis gyermekektől űzőtt, a sétaterekről ismert ugrókötél gyakorlatokból áll. Hogy mily befolyással van ez a versenyző izmaira, azt abból is láthatjuk, hogy midőn az angol versenyző, a pályatréninget megkezdi, izmai már ki vannak dolgozva és így nem kell néki tréningjét, a nálunk annyira divatossá vált izomláz miatt megszakítani.

Ezek az előgyakorlatok két naponkint egy, sőt néha másfélhónapig is eltartanak és csak ezután kezdődik meg a pályán való tréning. Ez ismét két részre oszlik, az elő vagyis gyengébb és az erős tréningre. Az erős tréning a főverseny előtt (az angoloknál a bajnokság napja julius első szombatja) egy hétig tart. E tréningek abban különböznek, hogy az erős tréning alkalmával naponta kétszer gyakorolják magukat, míg a gyenge tréningben csak egyszer. E tréninget következőleg végzik.

 Mielőtt az athléta versenyruhába öltözködnék, a tréner megdörzsöli, aztán kint a pályán 3-4-szer 30 yardot fut erősen, majd kis pihenő után (maximum 5 perc) a 220 yardos-starthoz áll, honnan 180 yardot lassú s lehetőleg hosszú lépésben, a hátralevő 40 yardot teljes erőből fut , utóbbi különösen a finisre jó gyakorlat. Ezután tüstént az öltözőbe megy, ahol alkohollal lemossák az izzadságot róla, aztán erősen megmaszirozzák. E maszirozás után 5 percig szabadgyakorlatot végez, azután melegen betakaródzva 1/2 óráig pihen.

E gyakorlat az összes futó versenyzőkre érvényben van, csupán a 220 yard helyett futnak a különböző távolságra trénirozók, különböző távolságokat, de sohasem a verseny távolságát, hanem annál kevesebbet, pl. az egy angol mérföldes futó 1/2-3/4 ang. mérföldet, a 2 ang. mérföldes 1-1 ang. mérföldet, mely alkalmakkor a tempó menésére fektetik a fősúlyt.

Az ugrók tréningje a következő: Az ugró miután 6-8 ugró gyakorlatot végzett, melynél a magas- és rúdugróknál az első ugrómagasság 1 lábbal (30.5cm.) alacsonyabban kezdődik, mint az illető által elért legjobb eredmény s eleinte nagyobb, majd kisebb magassággal emeli a pálcát. A továbbiakban ép úgy tréniroz, mint a 100 yardos síkfutók. Nagy súlyt fektetnek az elugrás precizitására, melyet pályán való tréning elején 1 hónapig gyakorolnak. Ez alkalmakkor nem az eredményre mint inkább a nekifutás és elugrási-hely közti távolság pontos befutására törekednek.

A gátfutó 5 gátköz befutása után a tréningjét a 100 yardhoz hasonlóan végzi. A dobásokban trénirozók naponta 6 dobást tesznek, mely után ők is sprintelnek s az öltözőben az első tréninghez hasonlóan súlyzókkal (2-3 kg.) gyakorolnak.

Ezek után áttérek az angol athléták életmódjára, melyre nézve nálunk még igen ferde felfogás uralkodik. Nálunk a versenyző, a régi szokásokhoz híven, azt gondolja, hogy ő belőle csak akkor lesz igazi athléta, ha meglehetős sok nyers húst fogyaszt el, minden egyébtől pedig tartóztatja magát.

Általában azt hiszik, hogy az angol athléta tréningben másként étkezik, mint máskor. Pedig ez tévedés; az angolok étrendje oly racionális, hogy attól tréningben sem kell eltérni. Az angol nem eszik puffasztó főtt tésztákat, vagy sok hüvelyest és kövér, zsíros eledeleket egyébként se, hanem annál inkább könnyen emészthető, marha- és borjú-hust, zöld főzeléket, tojást és hasonlókat. Ezt az életmódot folytatja tréningben is. Amint én láttam, az angol versenyzők étrendje csakis az angol életmód szokásaiban tér el.

Reggelijök hideg húsból vagy Hamand eggsből, halból, 2-3 lágy tojásból, nagymennyiségű vajaskenyérből és 1-2 csésze üres teából áll. Az ebéd 2-3 húseledelből, puddingból s a hús mellett különböző zöld fűszerekből áll. Vacsorája hús és tea. A fődolog náluk a sétálás. Reggeli előtt fél órát, majd utána 1-2 órát s az estebéd után 2-3 órát is sétálnak lehetőleg szabad helyen. Cigaretta élvezete a súlydobókon kívül senkinek sem engedtetik meg.

Ezt az életrendet azonban a legszigorúbban betartják és nem engedik meg a legkisebb kihágást se, ami nálunk oly gyakori.  Csupán ezek képezik a titkait a híres angol tréningnek. Mi is könnyen utána csinálhatnók, ha meglenne versenyzőinkben a szükséges fegyelem, kitartás és akaraterő.

Kauser F. Jakab