Ha azt mondhatnám, hogy ez a múlt szennye, ha azt mondhatnám, hogy el kell felejteni Kelet-Európánk sok-sok ballépésével együtt, ha azt mondhatnám (hazudhatnám) – mint mondják (hazudják) oly sokan –, hogy az a jelenség, amiről írok, humbug, koholmány, múlthamisítás, ha nem tudnám, hogy ’20-as években, de ma is (s íme, optimizmusom ellen beszélek a tendenciák ismeretében: jövőnkre is) jellemzője az időnknek, a változásainknak… (a sok „hát” megunta a gép, be kell fejeznem a mondatot:), akkor legyintenék (a tőlem telhető legelegánsabban) s talán mosolyogva csóválnám fejem – ej, ez a múlt, ez a múlt.
Nem tehetem!
1920 februárjában meggyilkolták Somogyi Bélát és Bacsó Bélát.
1924. június 10-én meggyilkolták Giacomo Matteottit.
1927. augusztus 23-án kivégezték Nicola Saccót és Bartelomeo Vanzettit.
Tudjuk, kik voltak ők, és azt is, hogy utolsó kettőt a nemzetközi tiltakozás ellenére a demokratikus Amerikai Egyesült Államok bírósága ültetett villamosszékbe – modernizált Dózsa Györgyök! –, azt is tudjuk, bár nem név szerint (mert az igazi felelősök minden bizonnyal igen-igen jelentős, fontos személyiségek lettek volna), kik (mik) voltak a gyilkosaik.
Somogyiék, Matteotti (és számtalan mások, akik így fejezték be életüket) gyilkosait „nem sikerült kideríteni” az arra hivatott hatóságoknak.
Az osztrák nemzetiségű Pöffl Oszkárt, Wolff Brunónak, a Neues Wiener Journal szerkesztőjének gyilkosát a bíróság felmentette. (Lásd Rövidek!)
Mi volt a közös az előbb említettek „bűnében”?
Hogy szocialistának vallották magukat és merészelték bírálni a rendszert! Azt a rendszert… Azt, a fasizálódót.
Kedvelt szófordulatom a nem tudom. Azt sem tudom, mit jelentett, milyen üzenetet hordozott a fasizmus szó a második világégés („az emberiség szégyene”) előtt. A magyar példából okuló Mussolini tevékenységéből sok jóra nem számíthatott Európa (az emberiség). És akkor még „tanítványának”, Hitlernek „sikerkönyvéről” nem is szóltam. Hitler is osztrák származású volt, mint…
Mint az az esküdtszék, mint azok a bírák…
Az esküdteket úgy válogatták ki, hogy már eleve biztos volt a vádlott felmentése: „a bécsi tagokat visszautasították, így csak hat burgenlandi ember maradt bent esküdtnek, akiknek fogalmuk sem volt a bécsi viszonyokról”.
Pöffl-t – mint már írtam – felmentették.
És most.
És most!
„A vádlottat horogkeresztes ügyvédek védték!”
A Neue Freie Presse keményhangú cikkben bírálta az ítéletet, „amely durván az igazság arcába vág és azt az érzést kelti, hogy egy napig sem lehet tovább türni a mostani rendszert”. És figyelmeztet: „Az egész közvéleménynek föl kell ébrednie ernyedtségéből és keresnie kell a módot, hogy igazságszolgáltatásunkról letörölje az ilyen szégyenfoltokat.”

A címhez: holló fekete madár.
Mint a fasiszták egyenruhája s lelke.

1929 – 2009!
Európa.
Magyarország.