A Magyar Evezős Szövetség választmányi ülése

A „Magyar Evezős Szövetség” titkárául Ábránd Zoltánt, pénztárnoknak pedig Martint választotta meg. Mint értesültünk a legközelebbi választmányi ülésen az a kérdés szóba fog kerülni, hogy a szövetség belépjen-e az evezős egyletek nemzetközi szövetségébe.

Nem tudjuk mit fog határozni a választmány e dologban, annyit azonban szükségesnek tartunk mi megjegyezni, hogy a legfőbb ideje ez életre való tervet keresztül vinni. Tekintsünk csak vissza egy pár évre. Míly örvendetes haladást mutatott evezős sportunk az utóbbi időben. Íme, mégis ott állunk, hogy a közel jövőben a legnagyobb visszaeséstől kell tartanunk. Csapataink mindig csak maguk között mérkőznek és semmi mértékkel nem bírunk arra nézve, hogy jobbak-e evezőseink a külföldieknél, vagy sem. Nemzetközi regattának nevezzük a mienket, holott igazság szerint budapesti regattának kellene nevezni. Ez pedig azt jelenti, hogy a külföld vagy nem is tud regattánk létezéséről vagy pedig nem tartja komoly jellegűnek.

Legalább is erre mutat az, hogy az utóbbi években a continens regatta eredmény kimutatásaiban mi abszolute nem szereplünk.

Vegyük már most, hogy ha az evezős szövetség belépne a nemzetközibe, mi mindent nyerhetnénk vele?

Először is azt, hogy egyleteink semmi nehézséggel nem találkozhatnának abban az esetben, ha csapatainkkal külföldön akarnak versenyezni. Igaz, hogy erre a szövetség azt mondhatja, mehetnek a nélkül is, hogy a nemzetközi szövetségbe tartoznának. És ez tökéletesen igaz.

Csakhogy, ha egy egylet arra szánja el magát, hogy győztes csapatait kiküldi és szineit külföldön is szerepelteti, akkor egyúttal óriás anyagi áldozatra is szánja magát. És ebben az esetben mért legyünk épen a legfényesebb és leglátogatottabb regattákról kizárva, hol a continens legjobb csapatai találkoznak össze. De eltekintve ettől, még egy más előny is háramlik ebből ránk.

---

Ugyanis a nemzetközi szövetség versenyeit felváltva rendezi a kebelében levő szövetségek székvárosaiban. Tekintve a legrosszabb esetet 8-9 év mulva már Budapesten tartatnék meg s így regattánk egyszeriben kiemelkednék az ismeretlenség homályából.

Ez pedig kettőt jelentene. Először azt, hogy nem lenne többé szenzáczió az a hír, hogy magyar csapatok külföldre mennek hanem azt, mint egészen természetes dolgot tekintenők; másodszor a külföld sem úgy tekintene evezőseinkre, mint kik Belgrádból vagy Ázsiából jönnek kalandorok módjára szerencsét próbálni, hanem amit reményleni kötelességünk, rövid idő alatt megtanulná azt, hogy számba veendó ellenfeleinek tartson bennünket.

Nem győzzük tehát eléggé hangsúlyozni e kérdés fontosságát s figyelmeztetni az Evezős egyletek országos szövetségét arra, hogy mikor egyes egyletek kebelében kedvet lát arra, hogy nemzetünknek a sport emez ágában is dicsőséget szerezzenek, ne állja törekvésük útját, hanem ellenkezőleg, tőle telhetőleg nyujtson segédkezet tervük keresztülviteléhez.