Külföldön már régen igyekeznek kipuhatolni a fogyasztóközönség kívánságait és úgynevezett szubjektív piacanalízis útján tudományos intézetek keresik, mit és miért vásárol a publikum, hogyan lehetne ezt a vételkedvet még inkább fokozni.
Magyarországon egy idő óta a Magyar Gazdaságkutató Intézet foglalkozik ily jellegű problémákkal és vizsgálatokkal. Egyes nagyvállalatok számára végzett vizsgálatainak eredményét természetesen nem hozhatja nyilvánosságra, de most dr. Harkai Schiller Pál és dr. Varga István publikáltak egy gazdaságpszichológiai tanulmányt „Gyümölcsfogyasztási szokások Budapesten” címmel, amely több érdekes kérdésre ad választ.
Magyarország évi gyümölcstermelése mintegy 10.000 vagon, amelyből 1934-ben Budapest 5200 vagont fogyasztott el. Nagy lehetőségei vannak tehát a rendszeres és egész éven át tartó gyümölcsfogyasztás fokozásának. Természetesen igen nagy különbség van a legszegényebb és az igen jómódú családok gyümölcsfogyasztása között. Az is érthető, hogy nyáron jóval több friss gyümölcsöt esznek, mint télen. Viszont örvendetes, hogy a gyerekek a háztartások túlnyomó többségében inkább jutnak hozzá gyümölcstáplálékhoz, mint a felnőtt családtagok.
Lesujtó eredménnyel végződött az adatgyűjtés a konzervek fogyasztása tekintetében, mert kiderült, hogy a házi befőzés változatlanul uralja a piacot és ezer háztartás közül 122 csak akkor vásárol gyárilag konzervált gyümölcsöt, ha a házilag készült befőtt kifogy. Nyilván a konzervgyárak árpolitikája, továbbá az általuk kifejtett minimális propaganda a főokozója a konzervfogyasztás alacsony fejadagjának.
Kiderül a tanulmányból az is, hogy az orvosok igen sokat tehetnek a gyümölcsfogyasztás elterjesztése érdekében, amelyet – a közönség szerint – a hadsereg fogyasztásának bekapcsolásával, gyümölcsbor készítésével, főleg azonban olcsóbb árakkal hatásosabbá lehetne tenni. Gyümölcsbüffék létesítését és gyümölcsnapok rendezését is javasolják egyesek.
Kívánatos lenne, hogy hasonló módszerrel más fogyasztási cikkek viszonyát is kipuhatolják, a közönség körében.