A japán földműves a föld egyik legősibb néposztálya, ami nem is csoda, tekintve, hogy a japán földművelés 3-4000 éves multra tekinthet vissza.

A japán városok lakói a civilizáció versenyében egyre jobban eleurópaiasodtak, ruhában és érzésben egyaránt. Japán ma a távolkelet Poroszországa. A japán paraszt azonban nem vett részt ebben az eleurópaiasodásban, ő még mindig a régi hagyományok szerinti egyszerű életmódját folytatja. Minden talpalatnyi földet ki kell használnia a japán parasztnak, mert a szigetország túlnépesedése óriási.

A japán paraszt ősi életmódjáról ugyancsak keveset tud az európai ember.
A világ egyetlen parasztja sem tud a földből annyit kihozni, mint a japán. Az ország gyors eliparosodása a mezőgazdasági területek nagyságát erősen csökkentette. Ezért szinte megoldhatatlan problémát jelent ma Japán számára a megfelelő mezőgazdasági területek szerzése. Ezért kénytelen terjeszkedni Japán az ázsiai kontinens felé, ezért hódította meg Mandzsuriát Japán, hogy mezőgazdasági népességének területet szerezzen.

A japán földbirtokosok nagy része kisparaszt.
A parasztok 35%-a egy holdnál kisebb földet művel, 34%-a pedig 1-2 holdon dolgozik. Ezért nincs Japánban ma földreformkérdés, mert ezeket a földeket nem lehet már tovább osztani.

1300 évvel ezelőtt volt Japánban utoljára földreform, az úgynevezett Taika-reform. Elképzelhetetlenül magasak ma Japánban a földárak. A japán birodalomnak csak 16%-a a szántóföld, ennek fele rizzsel van bevetve, a többi gabona. A rizs a japán mezőgazdaság főterménye, érthető tehát, hogy évente vallásos rizs-ünnepségeket rendeznek, hogy jó legyen a termés.

A japán paraszt jövedelme igen kicsi. Eltolható falú házakban laknak, bútoruk úgyszólván egyáltalán nincs, gyékényre fektetett matrácokon alszik az egész család.

A japán paraszt igénytelensége a japán birodalom egyik legerősebb alapja.