A nyílt szavazást komédiának tartja a szociáldemokrata párt

A szociáldemokrata párt első nyilvános nagygyűlését vasárnap délután tartotta meg. Körülbelül tízezer főre tehető az a munkástömeg, amely zsúfolásig megtöltötte a Tattersallt.

Farkas István nyitotta meg a gyűlést:
- Két kormányelnök, Károlyi és Gömbös jelentette már ki - mondotta –, hogy nyilt szavazás mellett nem lesz több választás, megígérték, hogy nem fognak a lelkeken taposni. A tények bizonyítják, hogy ígéretüket nem tartották meg, máris megindult a hajtóvadászat.

Weltner Jakab és Kabók Lajos beszédei után Peyer Károly emelkedett szólásra és beszédében többek között ezeket mondotta:
- A képviselőház feloszlatását nem alkotmányjogi nehézségek idézték elő. A feloszlatás igazi oka az a belső harc, amely az egységespárton belül dúlt. Az igazi ok az, hogy el kellett dönteni, ki vezesse a legközelebbi választásokat: Bethlen vagy Gömbös.

Tisztában voltak vele, hogy aki a választásokat vezeti, az majd a maga képére fog egy többséget összehozni. Végül is eldőlt a harc és mi jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy azok, akik a nyitszavazásos választójogot iktatták törvénybe és a nyiltszavazás szépségeiről mondottak szép beszédeket a képviselőházban, odajutottak, hogy mandátumhoz sem jutnak. Megvan az a keserű elégtételünk, hogy Bethlen és hivei még csak meg sem kísérlik, hogy kipróbálják saját magukon a nyiltválasztás gyönyörűségeit. A nyiltszavazás mellett akkor dől el egy választás sorsa, amikor a kormány a sajtóban közli a hivatalos jelöltek névsorát. A többi komédia.

Kertész Miklós volt képviselő beszélt ezután, majd Buchinger Manó emelkedett szólásra, aki annak a nézetének adott kifejezést, hogy a Ház feloszlatásának az egyéb okok mellett külpolitikai okai vannak. A mai külpolitika alapköveit Bethlen rakta le. Nem láttunk belőle egyebet, mint az üdvözlő sürgönyök inflációját. Szerinte legelőször a szomszédos államokat kell rendbehoznunk függő kérdéseinket, hogy egyrészt nemzeti kisebbségeink sorsa megjavuljon, másrészt gazdaságilag mi is megerősödjünk. Azt kívánjuk, hogy a hivatalos külpolitikánk se Róma, se Berlin felé ne sandítson.

A gyűlés utolsó szónoka Büchler József volt, aki összehasonlította a mai reformnemzedéket az 1848-i reformnemzedékkel.