Az érdekképviseleti reform sokat vitatott és rövidesen megoldódó problémája azon a felismerésen alapszik, hogy céltudatos és eredményes védelmet, társadalmi szervezőmunkát a különböző foglalkozási ágak érdekeinek megvédésére nem is lehet várni akkor, ha ugyanannak a foglalkozási ágnak, négy vagy öt, szétágazó tevékenységet kifejtő olyan szervezete van, amely sokszor nem is tud arról, mivel foglalkozik, mit és hogyan készít elő a testvér érdekképviseletet.
Különböző ilyen tömörülései vannak a magyar agrártársadalomnak is, részint hivatalos alapon, mint a mezőgazdasági kamarák, részint pedig nagymultú szabad társulások, amilyen például – hogy csak a leghatalmasabbat említsük – az Országos Magyar Gazdasági Egyesület. Mindezek az érdekképviseletek, mint nevükből is kitűnik, érdekek, foglalkozási ágak más társadalmi osztályokkal, illetve néprétegekkel gyakran ellentétes szempontjainak, követeléseinek képviseletére hivatottak és ha foglalkoznak is tudományos alapon az illető szakmák fejlődésével, természetszerűleg a gyakorlati szempont az uralkodó.
De belejátszik a jelenlegi érdekképviseletek vezetőinek kiválasztásába és egész tevékenységébe a napi politika, sőt a pártpolitika is, ami nem csodálatos, mert az érdekek érvényesülését hatalmi szempontok döntik el és az erők fontos érvényesülései tere kétségkívül a politikai aréna.
Külföldön már vannak agrár akadémiák
Régóta érzi a magyar agrártársadalom vezérkara olyan fórumnak a hiányát, ahol a mezőgazdaság nagy kérdéseit lehetne tudományos szempontból tisztázni. Ez a hely mintegy központja lenne a mezőgazdasági akadémiákon, a műegyetem agrár tanszékein folyó tudományos munkásságnak, népszerűsíthetne elméleti megállapításokat, amelyek a földmívelésügyi minisztérium alá tartozó kísérleti állomásokon, intézetekben vagy hivatalokban születtek és gyakorlati felhasználhatóságuk csak később demonstrálódhatik.
Szükség van arra, hogy személyi elfogultságtól mentesen magyar szempontból revízió alá vegyék a nemzetközi agrár áramlatok aktuális jelszavait, a termeléspolitika, sőt az értékesítési kérdések bonyolult részletproblémáit. A szó szoros értelmében akadémiára, a legmagasabb szellemi nívót képviselő szakemberek központjára van szükség, hogy ez az akadémia irány szabhasson később az érdekképviseleteknek és a politikai, gyakorlati életnek is.
Külföldön már számos helyen működik ilyen nemzeti agrárakadémia, többi között Franciaországban, az utódállamok közül Csehszlovákiában is. Van ezenkívül egy nemzetközi agrárakadémia, melynek tudományos megállapításai világszerte figyelmet keltenek. Magyarország, amely az agrárkultúra tekintetében mindenkor úttörő volt, nem nélkülözheti sokáig ezt a tudományos intézetet, amelynek megalakításáról néhány hete bizalmas megbeszélések folynak vezető körökben.
Mivel foglalkozna a magyar agrárakadémia
A mozgalom elindítói Teleki Pál, Bernáth István, Czettler Jenő és Ihrig Károly egyetemi professzorok, akik arra gondoltak, hogy a Darányi Ignác nevével induló magyar Mezőgazdasági Akadémia főleg az egyetemek és szakintézmények kutató munkájára épülne fel és tisztázná a mezőgazdasági tudomány elméleti problémáit. Kiépített szakosztályainak eredményeiről magas nivójú folyóiratában számolna be a gyakorlati életnek és a nagyközönségnek.
Számos olyan kérdés van, amelynek megoldásához ez a teljesen független tudományos intézmény közelebb vihetné az országot. Hogy csak néhányat említsünk: Magyarországnak agrár cikkekből még mindig tekintélyes behozatala van. Bizonyos növények aklimatizálása, új tenyésztési kultúrák bevezetése jelentékenyen csökkenthetné, esetleg el is tüntethetné ezt a behozatalt.
Kétségtelenül tudományos vonatkozásai is vannak az úgynevezett piackutatásnak, a racionális exportnak, amelyekben útmutatással szolgálhatna az akadémia tevékenysége a kereskedelemnek is. A helyes birtokmegoszlás, a földmivelés intenzitásának foka, mind olyan problémák, amelyeknek tudományos kivizsgálása Magyarországon különleges jelentőségű lenne.
Negyven halhatatlan és a fiatal levelező tagok
A részletek tekintetében végleges megállapodás nincs, sőt bizonyos körök részéről meglepő féltékenységgel, meg nem értéssel találkozik a Darányi Ignác Mezőgazdasági Akadémia terve. Mivel azonban jelentősebb anyagi hozzájárulást senki részéről sem igényelne az új akadémia, melynek közérdekű hivatása plauzibilis, a legközelebbi hetekben mégis konkrét formát ölthet az akadémia megalapítása és akkor sor kerül a részletek tisztázására is.
Agrárkörökben úgy tudják, hogy a Darányi Ignác Mezőgazdasági Akadémiának mintegy negyven-ötven rendes tagja lenne a tudományos élet kiválóságaiból, bevonva néhány olyan szakembert, aki gyakorlat terén mutatott fel nem mindennapi sikereket. Ez a legfeljebb ötven tag aztán saját maga egészítené ki a testületet az elhalálozás arányában.
Nem kell azonban megcsontosodott és ókonzervatív akadémiára gondolni, mert a mozgalom szervezői főleg a levelező tagok sorában helyet akarnak biztosítani az agrár tudományos világ és agrármozgalmak új tehetségeinek is, akik mostanában – más fórum híján – leginkább a politikai életben jelentkeznek. Ez az ifjabb gárda lenne a tartalékhadsereg, amelyből az akadémia reorganizálhatná magát és megmenekülne az irodalmi vagy tudományos társaságok általános betegségétől, az elöregedéstől.
Társadalmi szempontból, a nemzedékek harcát vizsgálva, az új magyar akadémia mintegy hídnak készül, olyan hídnak, amely átvezet a régi világból az új igazságok korszakába, átmentve természetesen minden igazi és örök értéket, a végcélt a magyarság jobb boldogulása érdekében.
A. Nagy György
