A parlament feloszlatását követő napon jelent meg a kormány rendelete a színarany és aranyérmék kötelező bejelentéséről, de a bejelentés alól mentesül az, aki aranyait a Pénzintézeti Központnak a megállapított hivatalos árakon eladja. Ennek a felhívásnak igen érdekes következménye lett: olyan tömegben adják el az aranyat, amit senki sem várt.

Most derült csak ki, hogy mennyire igaza volt a Magyar Nemzeti Banknak, mikor éveken keresztül semmiféle tiltó rendelkezést nem emelt az arany szabad forgalma elé. A kis- és nagytőkések akadálytalanul vásárolhatnak aranytömböket és rudakat, Napoleon-aranyakat, amelyeket aztán most aránylag magas áron, a világpiaci paritásnál jóval drágábban vásárol meg a Pénzintézeti Központ.

Már az első napon is sokszázezer pengő értékű aranyhoz jutott így a Magyar Nemzeti Bank, a következő napokon pedig, amikor úgy a színaranynak, mint a Napoleonnak a beváltási árát mérsékelték, a felajánlási készség még nagyobb arányú volt.


Az aranyat eladók sorfala

A reggel kilenc órakor kezdődő pénztári óráknál előbb már többnyire nagy tömegek lepik el a Pénzintézeti Központ Deák Ferenc uccai pénztermét. Számokat osztogatnak, hogy a korábban érkezettek hamarább lebonyolíthassák aranyeladásukat. Az első napon csak egy fülkénél, a trezor ablakánál vették a rúd- és törtaranyat. A fémhitelesítő hivatal tisztviselői segédkeznek a P. K. alkalmazottak munkájában, lemérik az eladásra felkínált aranytárgyakat, elismervényt kap róluk az eladó, két-három nap mulva pedig megállapítják az illető tárgy aranyértékét és azt akadálytalanul kifizetik elismervénnyel jelentkező eladónak.

Sokkal gyorsabban bonyolódik le a többi pénztáraknál forgalomban szereplő aranyérmék forgalma. Napoleon-aranyakat száz, sőt ezer számra váltanak be a pénztárterem másik oldalán és nem kell még egyszer idefáradniok azoknak sem, akik húsz- vagy tízkoronás aranyakat, dukátokat, arany angol fontokat vagy más ismert súlyú, finomságú érméket akarnak eladni.

A pénzügyminisztériumban és a Magyar Nemzeti Banknál örömmel regisztrálják az aranybejelentési rendelet nagy sikerét, ami újabb bizonysága annak, hogy lehet számítani a magyar közönség helyes közgazdasági judíciumára ilyen akcióknál is.


Naponta sokszázezer pengő arany

Feltűnő jelenség, hogy leginkább a vezető középosztályhoz tartozók, nyugalmazott bankemberek, tőkések, közép- és kisvállalatok adják el megállapított, aránylag magas áron aranyukat, bár e hét elején már feltűntek az aranyeladók között a vidékiek is. Körültekintő óvatossággal bontogatják a vászondarabokba, sőt nem ritkán harisnyába csomagolt aranydarabokat és olyan hatalmas összeget kapnak szegény kinézésű, egyszerű emberek, hogy ki se nézett volna belőlük ilyen vagyon.

Naponta sok százezer pengő értékű arany kerül beváltásra, sőt volt egy nap, amikor az átadott értékek meghaladták a milliót is. Március 20-ig tart egyelőre ez az aranybeváltás, aki addig eladja törmelék vagy színaranyát és aranyérmeit, az mentesül az eladott mennyiségre vonatkozólag a bejelentési kötelezettség alól.