Azok a jelenségek, amelyek az angol font árhullámzásával voltak kapcsolatosak, megint mutatták, hogy a vándorló tőkének nyugtalansága milyen befolyást gyakorol a nemzetközi valutáris helyzetre. Ahogy a középkorban voltak zsoldos csoportok, amelyek hol az egyik, hol a másik államnak ajánlották fel szolgálataikat, ugy alakult ki háboru után immár a kóborló tőkének az a módszere, amellyel ide-oda vándorol pénzpiacról-pénzpiacra és szökik hol innét, hol onnét.
Ez a tőke megjárta már Bécset és Berlint, Amszterdamot és Párist, Londont és Newyorkot, hol itt van, hol amott van és mindenütt veszélyes akkor is, amikor jön, akkor is, amikor megy. Ez a tőke okozza a pénzbőséget és a hitelhiányt, ez a tőke befolyásolja a valutáris értékeléseket, de nem vesz részt semmiféle termelésben és immár évtizedes meddősége okoz sulyos károkat a nemzetközi gazdasági életnek.
Ez a menekülő és vándorló tőke az, amely fél a biztos befektetéstől, mert azt bizonytalannak tartja, ellenben sokszor hajlandó a legkalandosabb manipulációkra. Ennek a vándorló tőkének a sorsa meg van pecsételve, mert minél inkább keresi a biztonságot, annál inkább el fog veszni. Épp a termelő kapitalizmus érdeke, hogy rendszerét és szükségességét ne veszélyeztessék azok a tőkék, amelyek önmagukat szükségtelennek tartják.