Irta: Balogh Elemér dr. felsőházi tag, a Hangya elnöke

Ha az előjelek nem csalnak, nagy változások küszöbére érkeztünk s ennek gazdasági következményei sem maradhatnak el. Kétségtelen, hogy a gazdasági élet megujhodásáról és a bizalom visszatéréséről, ami előfeltétele a prosperitásnak, mindaddig szó sem lehet, amig a politikai megnyugvás egyrészt Németország és Franciaország viszonyában, másrészt a Duna-medencében be nem következik.

Hogy mennyire át vannak hatva a nagyhatalmak is ennek tudatától, azt a magyar-jugoszláv konfliktus genfi tárgyalása és a tagállamok állásfoglalása eléggé megvilágította. Ugylátszik, a nagyhatalmak is ráléptek az igazi béke helyreállításának utjára s ez már magában foglalja a békediktátumok igazságtalanságainak megszüntetésére irányuló törekvést is, mert enélkül béke nem képzelhető. Ha a politikai légkör megtisztul, akkor ez automatikusan maga után vonja a gazdasági és pénzügyi helyzet javulását. Ámde az ezzel kapcsolatos problémák megoldása sem egyszerü, hiszen oly sulyos kérdésekről van szó, mint az autarkiák lefaragása, a valuták stabilizálása, a külföldi adósságok rendezése és a devizakorlátozások megszüntetése.

Autarkiákat könnyebb létesiteni, mint megszüntetni, mert kárbavesznek a mesterségesen fejlesztett termelési ágak érdekében tett befektetések és egyéb áldozatok. Ezeket a korlátokat csak fokozatosan lehet lefaragni, amire a római egyességben az olasz, osztrák és magyar miniszterelnök igen szép gyakorlati példát nyujtottak. Az átmenetet előreláthatólag nagyobb gazdasági egységek létesitése fogja képezni, amelyek keretén belül a korlátozások fokozatosan megszüntethetők.

Másik probléma a valutakérdések rendezése. Ma az államok ebből a szempontból három főcsoportba sorozhatók:
Elsőbe az aranyblokkhoz tartozó országok, szabad arany- és devizaforgalommal;
a másodikba a fontsterling-valutához igazodó államok, amelyek manipulált valutája az utolsó három év alatt körülbelül 35-40 százalékos diszázsiót szenvedett. Ehhez a csoporthoz tartoznak az Egyesült Államok is, mert a dollár árfolyamát, a termelői árak megjavitása céljából, kb. 40 százalékkal leszállitották;
a harmadik csoporthoz tartoznak azok az országok, amelyek valutájuk belföldi vásárlóképességét, erős deflációval, aranyalapon, megőrizték, anélkül azonban, hogy – külföldi relációban – a diszázsiót elkerülhették volna. Ezek közé tartozik, sajnos, Magyarország.

A valuta a tőkeerős országokban az utóbbi években a gazdasági harc eszközévé vált, hogy a világválság hatását határaikon belül enyhitsék, a termelésnek ujabb impulzust adjanak, az exportot megkönnyitsék, illetve más országok beviteli korlátozásait hatálytalanitsák. Látható ebből, hogy a nemzetközi pénz- és áruforgalom szempontjából világszerte milyen kaotikus állapotok uralkodnak. A politikai légkör megnyugvása után tehát elkerülhetetlenné válik ennek a problémának rendezése is, nemzetközi megállapodás utján, amely a valutákat uj alapon értékeli és stabilizálja, és pedig oly szinvonalon, hogy ez a belföldi adósok helyzetét is megkönnyitse és a termelő erők felszabaditását és érvényesülését lehetővé tegye. A gyenge valutáju és elszegényedett adós országokban ez a stabilizáció csak egy nagyobb külföldi kölcsön utján képzelhető el, hogy a bankjegyek fedezetére szükséges aranyat megvásárolhassák.

Elkerülhetetlen a külföldi adósságok rendezése is, mert enélkül egy ország sem képes valutájának értékállandóságát helyreállitani és megőrizni. A külföldi adósságokat, megfelelő engedmények után, hosszulejáratu amortizációs kölcsönök alakjában kellene megrögziteni, de ugyanakkor gondoskodni arról is, hogy a cimletek repatriálása idő előtt meg ne történhessék, mert ez ismét felbillentené az illető ország fizetési mérlegének egyensulyát.

A devizakorlátozások – a nemzetközi áruforgalom legnagyobb akadályai – csakis ezeknek az előfeltételeknek beteljesülése után szüntethetők meg. És ekkor a külföldi tőke, amely eddig félénken tévelygett London, Páris és Newyork között, előbujna rejtekhelyéből és megtermékenyitené Európa gazdasági életét. Helyreállna a bizalom és megnyilna a gazdasági prosperitás uj korszaka. Hogy vajjon ez jogosult remény-e vagy csak utópia: azt az 1935. esztendő talán már eldönti.