Arzén?... Most egy idő óta nem vót!
„Arzén?... Most egy idő óta nem vót.”
De az angyalgyár tovább dolgozik a Tiszazugban...
Tiszazug, november 4.
A tiszazugi vasúti hídon mindennapos látvány, hogy szuronyos csendőrök tíz- tizenöt megbilincselt nőt, asszonyt és lányt- kísérnek a vasútállomás felé. A falubeliek már föl sem néznek ilyenkor, nyugodtan beszélgetnek, pipáznak tovább. Két évvel ezelőtt borzongva tanulta meg Tiszazug nevét az ország: akkor birtokpolitikai okokból megmérgeztek arzénnel pár száz embert, most pedig ugyancsak vagy háromszáz asszony állott Kronberg szolnoki ügyészségi elnök elé, azzal a váddal terhelten, hogy a közelgő gyermekáldástól megakarták szabadíttatni magukat.
Önként felvetődik a kérdés: hogyan és miért lett. Tiszazug- néhány ezer főnyi lakosával az ország legbűnösebb része., ahol olyan tömegben követik a bűncselekményeket, hogy az még egy százezer lakosú nagyvárosban is megdöbbentő volna?... Egyszerű kis tiszamenti falvak tiszazugi községek,- Tiszazug Tiszasas, Csépa, Nagyréc, Tiszakürt- mi is lenne rajtuk különös? Takaros vöröstéglás házak, minden községben templom, iskola, a legtöbb helyen hősi emlékmű...
Érdeklődünk az események felől és megdöbbenve kérdezzük, hogy hogyan vihette még a mai szörnyű nyomorúság is idáig az embereket? Hangosan felnevetnek:
Szörnyű nyomorúság? Ugyan kérem...Tiszazug az ország leggazdagabb része!
Úgy is van! Majdnem mindegyik polgár legalábbis harminc- negyvenholdas, kocsis- lovas gazda, aki megél a földjéből, sőt, ami ma gazdálkodóknál nagy szó!- még pénzük is van.
Munkást, napszámost, alig lehet találni a falvakban, kocsit bérelni pedig szinte lehetetlenség. Komótosan kikérdezik az embert, hogy kicsoda- micsoda, honnan jött, miért jött, azután anélkül, hogy a fuvar ára csak szóba is került volna, kijelentik, hogy menjen gyalog! És nyugodtan pipáznak tovább a ház előtt...
Ez a gondtalan pletykálkodás az egyik oka, hogy Tiszazug valóságos angyalgyárrá fejlődött. A művésziesen dolgozó bábaasszony, Szabados Rozália, híre egy- kettőre szétfutott Tiszasason, sőt a környező falvakban is.
Fillérekért dolgozott az asszony, aki pedig nem akart pénzzel fizetni neki, az a műtét ellenében fölmosta a konyháját, vagy megjavította a kerítését.
Vidéki körutazásokat is rendezett Szabados Rozália- borkereskedés ürügye alatt. Ha széjjelvitték a tiszaugi községekben a hírt, hogy jön a bor!- már minden asszony tudta, hogy ez mit jelent...
A pletyka és a velejáró irigység okozta azután, hogy vagy háromszáz tiszazugi asszony és leány küldte egymást az ügyész elé. A gyanúba keveredettek közül sokan , bosszúból, irigységből, a „ha én itt vagyok, hozzák be őt is” elv alapján megnevezték szomszédaikat, barátnőiket.
Persze ezek közül sokat hazaengedtek....A tiszazugi legények pedig nem sokat törődnek a dologgal. A gyanúsítottak kiszabadulásuk után egymásután mennek férjhez. Az arzénről pedig már majdnem meg is feledkeztek:
Arzén?... kérdezi az egyik öreg gazda. Igen, azelőtt hallottam valami ilyenről...De most egy idő óta egyetlen eset se vót!-teszi hozzá némi büszkeséggel.
Tiszakürtön, ahol az arzén-ügy kipattant, a falu közepén áll a fölakasztott Kovácsné alacsony kis barna háza: a gyermekei laknak benne. Sokan börtönben ülnek még az arzénesek közül-sokan nem jöhetnek még haza-és az asszonyok közül nagyon sokan vannak, akik hosszabb rövidebb ideig voltak a szolnoki törvényszék vendégei.
Szabó Dezső fiatal tiszadobosi református lelkész elgondolkozva beszél híveiről:
- Hiába prédikálok nekik: nem akarnak gyereket...Persze, mint mindenütt, itt is
a gazdagok, a jómódúak kerülik a gyermekáldást, a szegények a munkásoknak sokszor hét-nyolc gyerekük is van...Az iskolában egyelőre még nem érezni Szabados Rozália működését, de tény hogy tavaly már erősen csökkent a születések száma...
Ez a Szabados Rozália-féle angyalgyár már hírhedt volt, mindenki beszélt róla. Éppen közbe akartam lépni magam is, a hatóságokhoz akartam fordulni segítségért, mikor kipattant az ügy...
Egyébként derék emberek ezek, nem rosszabbak és nem jobbak, mint mások.
Este hat órakor már koromsötét az egész falu. Kigyullad egy-két bágyadtfényű petróleumlámpa és
