Gömbös és Bethlen megegyezése

Huszonöthónapos kormányzása után a Gömbös-kormány komoly fordulat elé került most belső politikai irányában és elhatározásában. Gömbös miniszterelnök az elmult héten ismételten tanácskozott Bethlen István gróffal és az egységpárt vezető tagjaival és e tanácskozással kapcsolatban olyan hírek terjedtek el, hogy pártvezetőségt rövid időn belül újjáalakítják és a pártvezetés irányításában is olyan változtatásokat eszközölnek, amelyek alkalmasak lesznek a kormánypárt egyes csoportjaiban keletkezett nyugtalanság megszüntetésére.

Szombaton délután Gömbös miniszterelnök magához kérette Bethlen István grófot, Pesthy Pált, Mayer Jánost, Ráday Gedeon grófot és Rakovszky Ivánt, vagyis Sztranyavszky Sándor pártelnök és Kozma Jenő kivételével az egységespárt elnöki tanácsának tagjait, hogy – mint a tanácskozásról kiadott hivatalos közlés mondotta – megbeszéljék a választójoggal kapcsolatos kérdéseket. Személyi kérdések a hivatalos közlés szerint nem kerültek szóba és a megbeszélés a legteljesebb egyetértésében ért véget.

Ez a vasárnapi lapokban közzétett és feltűnően szűkszavú közlés természetesen távolról sem elégítette ki a politikusok érdeklődését, akik a vasárnapot a hivatalos közlésnek bizalmas tanácskozásokon való magyarázgatásával, találgatásokkal töltötték. Jólinformált politikai körökben kijelentették: a hivatalos közlés azt jelenti, hogy minden marad a régiben…

Munkatársunk beszélt vasárnap a párt számos vezető tagjával, akiknek módjuk volt a szombat esti tanácskozásról értesülést szerezni és akik mindnyájan úgy ítélik meg a helyzetet, hogy a szombat esti tanácskozásnak legfontosabb konkrét eredménye a választójogi reformmal kapcsolatban fog jelentkezni. Kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a Gömbös-kormány igazi erőpróbája a választójog kérdésének megoldása lesz. Amikor Eckhardt Tibor választójogi törvényjavaslata nyilvánosságra került, az egységpártnak úgynevezett Bethlen-szárnyán tetőfokát érte el az a nyugtalanság, amelyet a pártszervezkedésnek új alapon való megindítása, a kerületi élharcosoknak megbizatása váltott ki.

- Semmi esetre sem vagyunk hajlandók olyan választójogot megszavazni, amelynek élét velünk szembe lehessen fordítani! – mondogatták még néhány nappal ezelőtt is a kormánypártnak azok a tagjai, akik hangsúlyozottan Bethlen híveinek vallják magukat.

Kétségtelenül megállapítható, hogy a kormánypárt többsége tudni sem akar lajstromos szavazásról, mert attól tartanak, hogy ennek bevezetése a pártvezetőség kénye-kedvétől tenné függővé a mandátumok szétosztását és így valósággal meg lehetne tizedelni a kormánypárti képviselőket. Fokozta a nyugtalanságot az a látszat, hogy a lajstromos szavazás bevezetését immár véglegesen elintézettnek kell tekinteni és éppen ez volt az a pont, amely körül az ellentétek kirobbanása fenyegetett. Ha tehát a szombati döntő tanácskozásról kiadott hivatalos közlés legteljesebb egyetértésről beszél, ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a lajstromos szavazás bevezetésének terve végleg lekerült a napirendről.

Jól értesült körökben hangsúlyozzák, hogy Gömbös miniszterelnök ezen a ponton nem deferált Bethlen grófnak, erre a deferálásra annál kevésbé volt szükség, mivel a miniszterelnök kezdettől fogva nem érzett együtt a lajstromos szavazás bevezetésére irányuló törekvésekkel, kezdettől fogva az eddig is érvényben volt egyéni, kerületi választási rendszer mellett foglalt állást, mivel felfogása szerint ez felel meg legjobban a magyar nép lelkületének.

Bethlen ugyancsak a kerületi választási rendszer híve, most tehát, hogy a végleges döntés e rendszer mellett történt meg, a választójogi törvényjavaslat kidolgozásáról most már gyorsított tempóban történhetik gondoskodás. Bethlen hír szerint teljes megnyugtatást kapott abban a tekintetben, hogy sem a választójogi törvényjavaslat, sem a pártszervezkedés éle nem irányul ellene, illetőleg az egységpárt egyes csoportjai ellen, ha pedig bizonyos esetekben ennek látszata forgott fenn, a jövőben ezt a látszatot is kerülni fogják.

Jól informált politikai körökben hangsúlyozzák, hogy itt nincs szükség a kormány belpolitikai irányának megváltoztatására, erről nincs és nem is lehet szó, annál kevésbé, mivel ez a politikai irány nem áll ellentétben az egységespárt teljességének felfogásával.

Ilyen körülmények között az egységespárt belső életében nyugalmi állapot következik be, legalább is mindaddig, amíg a Gömbös-kormány legfontosabb reformjavaslatai: a választójog, a telepítési javaslat és a hitbizományi reform még karácsony előtt a képviselőház elé kerülnek és a pártnak alkalma lesz ezekkel kapcsolatban állást foglalni.