A világ legérdekesebb biológiai megfigyelőállomását rendezték be nemrégiben Németországban, egy bántja legalsó tárnáiban, sokszáz méterrel a föld felszíne alatt. Ide szálltak le a tudások, ide vitték magukkal tudományos műszereiket: néhány zsebórát, egy kevés édes virágmézet és - egy méhkast.

A különös kísérlet főszereplői méhek voltak, nekik kellett dönteniök a tudomány egyik legaktuálisabb és legérdekesebb kérdésében. És a méhek, mintha a tudományos cél tudatában lettek volna, csakhamar otthonosan érezték magukat az örök sötétségben s pontos és félreérthetetlen választ adtak a tudósok kérdésére.

Ennek a különös kísérletnek előjátéka fenn a napon felső világban, a müncheni zoológiai egyetemi intézetben zajlott le. Itt ugyanis olyan sajátságos tüneményt tapasztaltak a méhekkel kapcsolatban, amely szinte misztikusnak látszott és ellentmondott minden természetes magyarázatnak.

A méhek rejtélyes időérzékkel, valami megmagyarázhatatlan belső órával rendelkeznek! Mindig szinte percre tudják, hányat ütött az óra. Hogyan jöttek erre rá a kutatók? Elég egyszerűen. A méheket szinte idomították fenn a szabadban. A nap bizonyos órájában a laboratórium asztalán mézes vizet helyeztek el. S a méhek már a második alkalommal jelentkeztek a szabályos abrakolási időben. Később már akkor is jelentkeztek, ha az edényekben nem volt mézes víz, tehát nem a méz szaga csábította őket, hanem valami érdekes óráról tudták az időt.

De vajjon tényleg valami belső óra, velükszületett időösztön-e ez, vajjon nem-e a nap állásáról tudják a méhek az időt? Erre könnyen kaphattak választ, ha az egész kísérletet egyszerűen megismételték egy sötét kamrában és egy éjjel-nappal egyformán világított helyiségben. Ez sem változtatott semmin; a méhek napóra nélkül is tudták az időt s a pontos időpontban eljöttek a mézes vízért.

Talán a napi hőmérséklet ingadozásának megérzésén alapszik a méhek időérzéke? Azon, hogy éjjel hűvösebb van, mint nappal? Beállítottak a laboratóriumba egy kályhát s így biztosították az állandó, egyenletes meleget. Ennek ellenére a méhek pontosan megjelentek a mézes vízért, vagy az üres csészénél sorakoztak.

Van azonban a testnek egy olyan órája, mellyel a mi testünk is rendelkezik a maga belső melegének napszakok szerint való változásával, a vérnyomás és pulzus ingadozásával: a légköri elektromosság szabályszerű ingadozása. Feltehető, hogy a méhek olyan különleges érzékszervvel rendelkeznek, melynek segítségével felfogják a légköri elektromosságot és az „elektromos légóráról” egyszerűen leolvassák az időt.

A kutatók erre is gondoltak s a légköri elektromosság órájának számlapját egyszerű fogással rejtették el a méhek elől. A kísérleti teremben erős rádiumpreparátumot helyeztek el. A rádium tudvalevőleg a levegőt szabad elektromossággal tölti meg és így a levegő ionizációjának napszakaszonkénti ingadozását megakadályozza.

A méhek azonban egyáltalán nem is vették ezt észre. Most már akarva-akaratlanul arra a feltevésre kellett gondolni, hogy a méhek misztikus időérzéke teljesen független a külvilág ama változásaitól, melyek a nappal és éjszaka váltakozásával függnek össze. Ekkor arra a feltevésre futottak, hogy a méhek belső órájának kísértete semmi más, mint a kozmikus sugarak műve.

Ennek a feltevésnek eldöntésére a kutatók a méhekkel, mézzel és az „abrak”-edényekkel leszálltak a bánya mélyébe, ahonnan a hatalmas sziklarétegek távoltartják a világűri sugarakat. E különös bányaexpedició célja tehát a fňldre mindenünnen záporozó világűri sugarak kizárása volt.

És a méhek ott lenn mégis megtartották időérzéküket; világűri sugarak ide, világűri sugarak oda, pontosan jelentkeztek a mézért. Nem maradt más feltevés hátra, mint a rejtelmes belső óra. És még egy megismerés. Valahányszor új természeti erőt fedeznek jel, ezt a felfedezést mindig a legendák és tudománytalan feltevések serege kíséri.

Igy van ez a világűri sugarakkal is, melyeknek - minden tudományos megfigyelés nélkül, szinte babonásan titokzatos befolyását gyanítják a földi élet minden folyamatára. Annyira ment ez a babona, hogy a kozmikus sugarak „rákképző” állítólagos hatása ellen már védőernyőket is hoztak forgalomba ügyes szélhámosok.

A méhekkel végzett kísérlet egyre mindenesetre jó volt: kissé megtépázta a világűri sugarakat övező babonák „koszorúját” és megmutatta azt, hogy a méhek életfunkciója jottányit sem változott a világűri sugarak teljes kizárása után. „Zsebórájukról” a bánya mélyén is megállapították a pontos időt.