|
Jég-figurák
Nem valami nagyot mond az a magyar szólás-mondás, hogy valaki még a jég hátán is megél. Mert, no lám, mennyien élnek ma már a jég hátán. Csak aczéltalpat kötnek a czipőjükre és hipp hopp röpülve szántogatják keresztül kasul a szilárd halmazállapotában lévő H2O birodalmát. És még hozzá, milyen impertinensül vígan élnek ott! A katonazene harsogó hangja mellett önfeledten köröznek, keríngőznek. A partról is gyönyörűség nézni azt a mozgó képet. Meg felszívni azt a hideg, oroszos hangulatot, a mit a fehér és kék tónusok szülnek: a havas háttér, a legendás kék ég, a szürkés-kék jégtábla. Impresszionista ember úgy képzelődhetnék, hogy a Tatjana-valczerre Olgák és Alexejek keringőznek, pedig Piroskák és Pisták ők. A Piroskák és Pisták között azonban kitűnő alakok vannak. Egyképpen gyermekei ők a jégcsaládnak de sok közüllük specziális típust képvisel: a jég figurát.
Rövid az élete a jég figurának, mint magának a jégnek. Ma még aczélosan csillog a jég, sürögnek-forognak az aczéltalpasok, holnap talán már lecsapnak a tüzes tavaszi napsugarak, összeomlik a jégkristály palota, elolvad a jég s eltünnek a jég alakjai.
Most hát pennámmal sebtiben idekarczolok egy pár jégfigurát, a mint röptében a nagy jég körül megfigyelem öket. A jég-Anteusz. Az életben, a társaságban olyan ember, a kire azt mondják, hogy unalmas fráter. Nőkkel szemben meg pláne szótlan és félszeg. Ilyen szárazon, ellenben mi más a vizen, azaz a jégen. Ott van otthon. Kitűnően tud korcsolyázni, körözni, valczerezni. Ezek a jó tulajdonságok önbizalmat kölcsönöznek neki, de rövid lejáratú ez a kölcsön, mert csak annyi időre szól, a míg a jégen van az illető. Mihelyt a jégre lép: megélénkül, fürge, izgő-mozgó alakká válik, rohanva, széles ívű körökben ringva majd itt, majd ott jelenik meg. Fölényes mosolylyal tekint azokra, a kik a szalonban szóval győzik, de a jégen csetlenek-botlanak. Hívják is minduntalan a snájdig lányok: - Édes Guszti, jöjjön körözni! Ezek a kellemes hangok a jég-Anteusz úr vérét is megbizsergetik, nagylelkűen felajánlja szolgálatát, a lady kacsóit szorongatva, a száján megered a beszéd, sőt majdnem szellemes lesz. Szóval ő itt az úr, a kit polgári nevén talán Kuban Gusztávnak hívnak s a kit én azért neveztem el jég-Anteusznak, mert miként az őskori Anteusz a földtől, úgy ő a jégtől nyerte az erejét s mihelyt azt elhagyja, jaj neki. Tudatában van ennek ő maga is, mert midőn lecsatolja lábairól a korcsolyát, egy általános kiszti-hand-dal búcsúzik a hölgyektől – tudja, hogy most már csak veszíthet és át kell engednie szerepét – a szárazföldi patkányoknak. Az egészségügyi szempontból korcsolyázó tanár úr kitűnő alak. Nagy könyvmoly s a könyvek pora vastagon rávetődött az arczára: olyan sápadt szegény. Beteges, göthös, de gyűlöl minden fajta sportot, minden fajta "gyerekes" mulatságot, s most neki a "szellemfinek" a sport, a korcsolyázás gyűlölőjének orvosi rendeletre korcsolyáznia kell. Ő maga is érzi tragikomikus helyzetét, utálja a jeget, a környezetét, resteli magát tanítványai előtt és föleg – önmaga előtt.
A műkorcsolyázó. Full dressje van: kerek prémes sapka, rövid oroszos nadrág, bekecs, csizmaszár és hegyes végű Jackson-Haines-korcsolya. Elkülönített helyen "dolgozik", de azért elvárja, hogy körülállják a bámulók, kiket azonban szuverén meglepetéssel néz le. Nem szeret simán előre korcsolyázni, de annál meghatóbb türelemmel csinálja százszor meg százszor ugyanazt a ellenhármast, slinglit és tudj isten hányféle csavart. Testtartása, arczára valami napoleoni gőg merevül. S jaj annak a panczernek, a ki az elkülönített helyre tévedve megzavarja. Ilyenkor mintha a római katonára morduló Archidemes méltatlankodó hangját hallanók: Noli tangere circulos meos. Egy másik elkülönített helyen táncztermet rendeznek be a valczerezők. A magasban a muzikántok recsegtetik a babatündér, meg a tündérbűvész keringőjét, lenn meg nagyobb ügyhöz méltó buzgalommal terülnek-fordulnak az összecsimpaszkodott párok…. Szellemesen csevegő lányok a jégen is szellemesen csevegnek. De azért általánosságban fennáll az, hogy valamit tánczteremben legtöbbet beszélnek a jégről, úgy a jégen legtöbb szó esik – a tánczról, a bálokról. Az unalmas leány – a jégen is unalmas… A párja egy ideig elkeseredetten kapkod témák után, de mikor fehérnéptől szokatlan konzekvencziával igen – nem feleletet kap, megáll egy néptelen helyen és műkorcsolyázási figurákat mutat a leánynak, vagy nagyon népes helyet keres ki s azután egy óvatlan pillanatban "eltéved". A versenykorcsolyázó lenézi a korcsolyázók nagy tömegét. Nem is igen elegyedik a profánok közé. Alig várja a nyolcz órát, a mikor takarodót fújnak a nagyközönségnek és elkövetkezik a training ideje. Megjelennek a hosszú korcsolyákon és rohannak a lerakott léczek között… Megfigyelésre méltó, hogy a legtöbb pár minden forduló után meg-megáll a korcsolyáján valamit igazítani s akközben titokban – kihúzza a zsebkendőjét…. A hidegen fehér jég fölött a szerelemnek sok tüzesen piros rózsája fakadoz. Sok férfi ott – ment jégre. Sok férfi, a ki eleinte helyzethez illendően hidegen köszöntött és fagyosan mosolygott, s melegedett fel a jégen. Sok visszaélést is követtek el ám a jégen a szerelem nevében. Sok tisztes korú aggszűz tekinti utolsó mentsvárának a jégpályát és siker reményében – még egy bukást is megreczkíroz. Megtörténik az is, hogy az édes teremtés nagyon bolondítja a lovagját. Az természetesen hűséges korcsolyázó párjául szegődik s természetesen "odáig van". Aztán olvad a jég és akkor a piruló ifjunak azt mondja az édes teremtés: "köszönöm, hogy megtanított korcsolyázni". A miniszteri fogalmazó jégre járó szép, fiatal feleségének hűségesen kurizál a tonzurás osztály tanácsos. Reszkető térdével a jégre merészkedve örökösen mellette van, haza is kísérgeti – a kapuig. Fönn aztán összenevet szép fiatal feleségével a miniszteri fogalmazó, mondván: milyen jó, hogy van egy ilyen személyed körüli miniszteri osztálytanácsosod, a ki ilyen hűségesen gardíroz, legalább én itthon nyugodtan dolgozhatom. Tudva, hogy melletted van, nem kell félnem – egy más valakitől, a ki esetleg veszélyesebb volna, mint az az abszolút tűzbiztonságos vén csacsi.
A "kisded játékokat" pedig legjobban a partról lehet megfigyelni. Járnak is sokan alá és fel az öltöző előtti teraszon: jókabátú, görbehátú fiatal urak, a kiknek derogál leereszkedni a jégre s a kikre a jukker Iczu azt mondja hogy : "ni a majmok". A melegedőből mamák lorgnonon tanulmányozzák a terepviszonyokat. A nagy üvegtáblán át nézve olyan a jégpálya, mint egy nagy aquarium. Jaj, de örülök ennek a sikerült hasonlatomnak. Mert csakugyan aquarium az; ni hogy kergeti az a harcsabajszu bácsi azt a kis – aranyhalat, nini, ott meg egy már-már bekapja a kivetett horgot. De magam se lehetek az utolsó jégfigura, a ki a helyett, hogy a jégpályán mivel sem törődve, korcsolyáznék – megfigyeléseket teszek.
A Sport-Világ eredeti tárczája. |