Hitlert a választók 84.3%-a Hindenburg utódává választotta

Berlin, augusztus 20.
A vasárnapi német szavazás a birodalom egész területén rendben én nyugalomban folyt le. Csak a csend hiányzott, mert a választási propaganda, amely Hindenburg temetésének másnapján megindult, szinte óráról órára fokozódva vasárnap soha nem látott méreteket ért el. Még a vonatok mozdonyain is hatalmas betűk hirdették „Stimmet mit ja! Hitler ist der Friede!” („Szavazzatok igennel! Hitler: - a béke!)

A főútvonalakat és a tereket szavalókórusok járták végig s harsány trombitaszóval és dobpergéssel hívták fel magukra a választók figyelmét. Amikor már nagy tömeg vette körül őket, rázendítettek Hitler érdemeit magasztaló szavalatukra, amely egy-egy helyen 8-10 percig tartott. A nemzeti szocialista rohamcsapatok valósággal elárasztották a vörös horogkeresztes zászlók özönében fürdő uccákat és megállítottak minden járókelőt, akinek gomblyukában nem volt ott a kerek választási jelvény: „Én már szavaztam!”

Ezeket a választókat udvariasan, de igen határozottan arra kérték, hogy siessenek szavazni. Hogyisne sietett volna szavazni az a választópolgár, aki délben,, amikor ebédelni ment, lakása ajtaján ilyen cédulát talált: „Ha ön délig nem adta le szavazatát, délután személyesen keresem fel, hogy választói kötelességére figyelmeztessem!”

A zászlók, plakátok, harsogó megafonok propagandáját betetőzte a Führer képeinek tömege, amelyek Hitlert háromszoros életnagyságban ábrázolták. Minden ilyen Hitler-óriás mellett rohamosztagosok álltak őrt és a felvonuló különböző csapatok babérral és virágnál koszorúzták meg ezeket a képeket. A választási helyiségek előtt ugyancsak rohamosztagok állottak, hatalmas rudakra kifeszített választási plakátokkal és mindenütt egy-egy rendőr, akinek azonban dolga nem akadt.

A kormány tagjai ez alkalommal a város különböző részeiben szavaztak és az elnöki palota szomszédságában lévő vár szavazóhelyiségéből most elmaradt az „öreg úr”, aki máskor Meissner államtitkár kíséretében már reggel 9 órakor leszavazott. A szavazás reggel 8 órakor kezdődött és este 7 órakor ért véget. Minden választó egy fél perc alatt leszavazott, hiszen az utóbbi években a választók és a szavazatszedő bizottságok tisztviselői egyformán jól begyakorolhatták magukat... Az eredmény, amely senki előtt sem lehetett kétséges: a választók túlnyomó többsége jóváhagyta azt a törvényt, amely a birodalmi elnök hatalmát Hitlerre, a Németbirodalom kancellárjára és vezérére ruházta.

A hétfőn hajnalban közzétett hivatalos végeredmény szerint 43.529.710 választópolgár adta le szavazatát, vagyis a választásra jogosultak (45.968.753) 95.7 százaléka. A választásra jogosultak száma 45.2 millió volt.

Igennel szavazott összesen 38.362.760 választópolgár, vagyis a választásra jogosultak 84.3 és a szavazásban résztvevők 88.1 százaléka.

Nemmel szavazott 4.294.654 választópolgár, érvénytelen volt 872.296 szavazat. Ez együttesen a leadott szavazatok 11.9 százalékát jelenti. Hozzászámítva a nemszavazók kétmilliós táborát, a választásra jogosultak 15.7 százaléka nem szavazta meg az elnöki és kancellári tisztség egységesítéséről szóló törvényt.

A multévi népszavazásnál, amikor arról kellett dönteni, jóváhagyja-e a nép Németország kilépését a Népszövetségből, a választásra jogosultaknak 89.9 százaléka szavazott Hitler mellett, úgyhogy az ellenzék a nemszavazókkal együtt akkor még csak 10.1 százalékot képviselt. A leadott szavazatok arányában Hitler november 12-én még 93.5 százalékot kapott, míg az ellenzéki szavazatok száma csak 6.5 százalék volt. A mostani népszavazás tehát azzal az eredménnyel járt, hogy Hitler tábora a választásra jogosultak 89.9 százalékáról 84.3 százalékra, a leadott szavazatok számát tekintve pedig 93.5 százalékról 88.1 százalékra csökkent.

A hétfői lapok egyhangúan azt írják, hogy nem szabad levonni semmiféle következtetést abból a körülményből, hogy az igennel szavazók százalékaránya kissé visszament. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a népszavazást alig másfél hónappal a Röhm-puccs leverése után hajtották végre és hogy a június 30-i események még mindig izgalomban tartják.

A lapok végül megállapítják, hogy az igennel szavazók száma leginkább azokban a választókerületekben csökkent, amelyek valamikor a centrumpárt és a bajor néppárt fellegvárai voltak: a katolikus Rajna-vidéken én az ugyannak katolikus Bajorországban. Frick belügyminiszter a hétfői napot örömünnepnek nyilvánította és utasította az összes hatóságokat, intézkedjenek, hogy a birodalom zászlódíszt öltsön.