Hitler kijelentette, hogy az utolsó emberig kiirtja a zendülőket

Berlin. július 1.
A határtalan izgalom, amely szombaton délután egész Németországon erőt vett, vasárnapra sem csillapodott le, ámbár egy délben kiadott hivatalos kommüniké arról biztosít mindenkit, hogy az egész birodalomban teljes a rend és a nyugalom. Szombatról vasárnapra virradó éjjel csak kevés ember aludt nyugodtan a német fővárosban és vasárnap, jóllehet, Berlin külső képe nyugalmat mutat, mert szuronyos rendőrök csak itt-ott láthatók s csak néha robog végig az uccákon a Reichswehr katonáival telt autó, mégis az események a nyilvánosság elől elzárva, a kormányhivatalok és a katonai, az S. S. és S. A. parancsnokságok falai között tovább hullámzanak és még napokig eltarthat, amig a teljes valóság képe kibontakozik.

Tény, hogy a véres események kirobbanása után nem történtek a lakosság szabad mozgását akadályozó intézkedések és még a középületek előtt sem vontak össze nagyobb karhatalmat.

Vasárnap a kora hajnali órákig óriási tömeg hömpölygött a főuccákon, mindenütt nagy embercsoportok tárgyalták szenvedélyes izgalommal az eseményeket. Hajnali három-négy órakor az ucca képe olyan volt, mint máskor esti 8 órakor és a lapok minden különkiadásáért valóságos ökölharcot vívott a közönség. Megrohanták az ujságárusokat, a földre tiporták őket és úgy tépték ki kezükből az ujságokat. A szűkszavú hivatalos közleményen kívül a lapok alig közöltek kézzelfogható adatokat és így könnyű hitelre találtak a legkülönbözőbb hiresztelések.

Különösen Papen alkancellár sorsa izgatta a kedélyeket, a legsötétebb hírek jártak szájról-szájra alkancellár sorsáról, de mint hivatalos helyről értesülünk, ezek a hírek nem felelnek meg a valóságnak, mert Papen életben és biztonságban van saját házában, amely előtt, mint valamennyi miniszter lakása előtt, külön katonai őrség áll őrt. Viszont Papen kabinetfőnöke, von Bose miniszteri igazgató, szintén a tragikus órák áldozatai közé tartozik és halálának külső körülményeiről a legkülönbözőbb hírek keringenek. Az egyik hiradás szerint von Bose szembeszállott a rendőrséggel, amikor irodájában házkutatást akartak végrehajtani és ellenállás közben lőtték le. A másik verzió szerint Papen kabinetfőnöke öngyilkosságot követett el.

Hasonló körülmények között vesztette életét Claussner miniszteri tanácsos, a német katolikus akció egyik vezetője, aki szóváltásba keveredet a védőosztagosokkal, akik lakásán házkutatást akartak tartani. Egyelőre még felderítetlen körülmények között életét vesztette Papen egy harmadik közeli munkatársa is, Tschirachky, aki az alkancellár szárnysegéde volt.
Ugyancsak különböző hírek vannak forgalomban a nemzeti mozgalomban szerepet játszó Hohenzollern hercegek sorsáról. Pozitiv értesülések nincsenek, de majdnem bizonyos, hogy Ágost Vilmos herceg, a közismert „Auvi”, aki a rohamcsapatok körében igen nagy népszerűségnek örvendett és a potsdami rohamosztag parancsnoka volt, életét vesztette. Vilmos császár második fia. Eitel Frigyes herceg, aki viszont az acélsisakosok egyik legfőbb vezetője volt, hír szerint Dornba menekült Vilmos császárhoz.

Vészbíróságok és halálos ítéletek
A megtorlás könyörtelen erővel folyik tovább, a müncheni és berlini vészbíróságok egymásután hoznak halálos ítéleteket, a letartóztatottak száma egyre növekszik és vasárnap folyamán hét újabb halálos ítéletet hajtottak végre. A hét kivégzett között a berlini rohamcsapatok számos ismert vezetője szerepel, többek között Röhm hadsegéde, Ernst és a nemzeti szocialista mozgatom több magasrangú személyisége. Hír szerint eddig, hatvan nemzeti szocialista rohamcsapatparancsnokot végeztek ki. Biztosra veszik, hogy még igen sok az összeesküvésben kompromittált nemzeti szocialistát fognak kivégezni és a letartóztatottak javarésze nem számíthat kegyelemre, mert a Führer szilárdan el van tökélve arra, hogy az utolsó emberig kiirtsa a zendülőket.

Röhm kapitány sorsáról eddig semmi bizonyosat sem lehetett tudni, mert a szombaton este kiadott jelentésben csak az áll, hogy a kancellár személyesen tartoztatta le volt vezérkari főnökét. Hogy mi történt Röhm kapitánnyal, az csak vasárnap este derült ki, amikor hivatalos jelentést adtak ki haláláról.

A lakonikus hivatalos jelentés a következőképpen szól:
- Röhm volt törzskari főnöknek alkalmat adtak, hogy levonja árulása következményeit. Röhm nem tette ezt meg, mire agyonlőtték. A hivatalon jelentés nem számol be arról, hogy kik lőtték agyon.

Blomberg napiparancsa
A kormány és a legfőbb hatóságok egyelőre minden körülmények között a birodalom belső rendjét és nyugalmát igyekeznek fentartani, valamint az első híradások nyomán keletkezett izgalmat lecsillapítani. Blomberg vezérezredes hadügyminiszter vasárnap napiparancsot adott ki, amelyben röviden megemlékezik a szombati eseményekről és megállapítja, hogy a hadsereg továbbra is tántoríthatatlan hűséggel áll a Vezér mögött.

- Hitler Adolf katonához méltó határozottsággal és példás bátorsággal törte le a lázadást - mondja a napiparancs. Személyesen ment neki a lázadóknak és összezúzta őket. A birodalmi hadsereg, mint az egész német nép fegyver hordozója, amely távol áll a belpolitikai harcoktól, köszönetet mond a kancellárnak ezért a fellépésért a jövőben is odaadással és híven áll mellette.

A hadsereg a jövőben is örömmel ápolja a jóviszonyt az átszervezett rohamosztagokkal, úgy amint a Vezér kívánja. A hadsereg tagjai tudatában vannak annak, hogy katonáknak és rohamosztagosoknak közösek az ideáljai.