A labdarugás büntetőjogi szempontból

A sportköröket kiválóan érdekelni fogja a budapesti királyi ügyészségnek alábbi határozata, melylyel egy szomorú végű labdarugás miatt indított pörben az eljárást megszüntette.

A Budapesti Athletikai Club és a Törekvés Sport-Egyesület tagjai 1902. évi május hónap 11-ik napján a ferenczvárosi pályán mérkőztek. A játéknál mint az egyik párt kapuvédője W. József szerepelt, D. Vilmos, ki mint csatár vett részt a játékban, a labdát a W. József által védett kapu felé irányította, gyors rohamában a kapussal összeütközött és e közben erős ütést vagy rugást kapott a hasba, hogy nyomban elesett. D. Vilmos az ütés következtében oly sulyos belső sérüléseket szenvedett, hogy harmadnapra meghalt.

A királyi ügyészség, mint az *Ügyvédek Lapja* írja, a következő megokolással szüntette meg a nyomozást:

Semmi alap sincs arra a feltevésre, hogy W. szándékosan tört D. Vilmos élete vagy testi épsége ellen. A nyomozásnak rá nézve legterhelőbb adataiból és csak annyit lehet megállapítani, hogy a verseny hevében nem tartotta be a játékszabályokat, nem oda és nem úgy rugott, a hova és a hogyan szabad rugni.  A football játékos mindig ki van téve annak, hogy egy gyakorlatlan vagy akár a legjobb játszótársának helytelenül irányított rugása nem a labdát, hanem az ö bokáját vagy egyéb testrészét éri. Nagy izomerő, a rugékonyság és kitartás, a mit ez a játék megkíván, magával hozza, hogy a fiatalemberek játszszák. Ez a körülmény és a versenyzéssel együtt járó izgalom pedig csak növeli a játékszabályok be nem tartásának és ezzel a sérülések esélyeit, a mint hogy mindennapi dolog, hogy a football-versenyeknek súlyos sebesültjein vannak.

A kik az ilyen játékban résztvesznek, azok járnak el gondatlanul. Mindegyikük tudja, hogy játék közben minek van kitéve. A mikor közös egyetértéssel mégis játszanak, életüket és testi épségüket szolgáltatják ki egymás feltételezett ügyességének és nyugodtságának. Ezen a ponton megszünik az élet és testi épség büntetőjogi védelme.