Nagyszabású költségvetési megtakarítás jegyében fogadtatta el a kormány a törvényhozással az 1934. évi első törvénycikk fájdalmas és a köztisztviselőkre nézve különösen súlyos rendelkezéseit. Most, amikor lassan az esztendő is lepereg a történelem homokóráján, érdemes vizsgálat tárgyává tenni, vajjon mennyiben váltotta be a szigorú törvény a hozzáfűzött reményeket.

A várt, közel kétmillió pengős közvetlen megtakarítással szemben mindössze 260.000 pengő költségvetésileg is igazolható csökkenés mutatkozik. Igaz, hogy a kényszernyugdíjazások egy része még folyamatban van, de a még elérhető eredmény nagyon is jelentéktelennek mutatkozik. A hivatalosan hangoztatott reményeknek egy tizedére való lesoványodásáért azonban a törvényt nem illetheti semmi vád: ez elég szigorúan szabályozza a kérdést, inkább a végrehajtás körül tapasztalható bizonyos következetlenség.

A köztisztviselői létszámnak törvény értelmében való ritkítása ugyanis meglehetősen elhúzódott, úgyhogy ebben a költségvetési esztendőben már a remélt megtakarítás csak ebben a tizenkét-tizenhárom százalékos keretben lehet számítani.

A köztisztviselők körében e pillanatban nem tudják, mi a kormány intenciója. Ha ugyanis a törvény életrehívásának valóban csupán takarékossági szempont volt a forrása, akkor fel kell vetni a kérdést, hogy ilyen eredményekért, mint amilyennek ez a keserves harmadfélszázezer pengő mutatkozik, érdemes-e megbolygatni a köztisztviselői kar nyugalmát, állandóan fejük fölött tartani a kényszernyugdíjazás Damokles kardját és mozgásba hozni az egész apparátust, a maga vészbizottságaival, – amelynek félelmetes mivoltát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az esetek túlnyomó részében a kiszemelt „áldozat” inkább önként nyugdíjaztatta magát, semhogy végigküzdje a kilátástalan és lelkileg bizony nem éppen épületes procedúrát.

Az 1934. évi I. t. c. szerint a kormány meghatározott idő után köteles az országgyűlésnek jelentést tenni, hogy a kényszernyugdíjazásokat miként hajtotta végre és hogy azok milyen eredményre vezettek. Reméljük, hogy annak idején, a jelentéssel egyidejűleg be fogja ismerni a kormány, hogy a kényszernyugdíjazási eljárás teljesen célszerűtlen. Még inkább feleslegessé válik ez az eljárás, ha a kormány – mint hírlik – a közel jövőben újból szabályozza a közalkalmazottak fegyelmi eljárását.