Szerves, összefüggő intézkedések történtek a földművelésügyi minisztérium részéről a termelés egyes ágazatainak irányítására és további munkaprogrammot is elhatároztak már ezen a téren. Munkatársunknak alkalma volt illetékes helyen informálódnia az eddig tett és ezután aktuális kormányakciókról.
– Legelsősorban az ország legfontosabb népélelmezési cikke, a burgonya tekintetében igyekeztünk reformokat megvalósítani – mondta informátorunk. – 450.000 katasztrális holdon termelnek Magyarországon burgonyát és régebben egész termelésünk külföldi vetőgumók behozatalán alapult. Ezzel együtt jár a két legveszedelmesebb bajnak, a burgonyaráknak és a kolorádóbogárnak behurcolása, továbbá az, hogy a burgonya-fajták keveredtek és páratlanul elfajzottak. 1923-ban 110 fajta burgonyát termeltek a magyar földeken.
– A földmívelésügyi minisztérium termelési osztálya évekig tartó, kitartó munkával elérte, hogy sikerült az ország egyes termelési körzeteit kijelölni, amelyek az egyes burgonyafajta típusra alkalmasak. Sokezer vagón vetőburgonya kiosztásával gondoskodtunk arról, hogy az egyes körzetekre megállapított fajták ott elterjedjenek. Szinte valószínűtlenül hangzik, hogy 1926-tól máig, mindössze 7 waggon külföldi vetőgumó érkezett az országba.
– A fajták kijelölésének előnyeiről elé annyi, hogy a nagygazdaságok 35 métermázsás holdankénti átlagával szemben a vetőburgonya-akcióban résztvett gazdaságok már az első évben 57 métermázsát értek el.
– 10 év alatt a többszöri rossz termés ellenére az ország átlagtermése 29 q-ról 37.8 q-ra emelkedett.
– Rendszeresítettük a burgonyaelismerési eljárást, amely a termelés ellenőrzésével kapcsolatban jól bevált. A burgonya értékesítés céljából életre hívott kereskedői alkalmi egyesülés a kezdeti kritikákkal szemben odáig jutott, hogy már tagja minden számottevő fővárosi kereskedő, burgonyazúzóüzem, kenyérgyár. Az egyesülésnek mégsincs kartell jellege. Létjogosultságát igazolja az, hogy a megalakulása előtti termelői árakat 100 százaléktól 300 százalékig emelte a közönség megterhelése nélkül.
– A kukoricát közel 2 millió holdon termelik az országban. Könnyen elfajzik, beporzás útján is és a gazdák sok hibát követnek el a termelése körül. Itt is tettünk bizonyos fajkiválasztó és termelésszabályozó intézkedéseket, sajnos azonban elegendő vetőmag nem állott rendelkezésre. Jövőre azonban meg lesz a lehetősége egy nagyobbarányú kukoricavetőmag kiosztásnak. Somogy, Borsod és Szatmár megyékben egy ínséges jellegű kiosztási akciót vezetünk. Itt azután az egész határ ugyanazon vetőmaggal kerül elvetésre, ott a kukoricafajták nem keveredhetnek. Az ország 120 gazdaságában folytatunk összehasonlító kísérleteket, egy-egy gazdaságban 6-6 fajta kukoricával.
Munkatársunk ezután a többi termelés-irányító intézkedések után érdeklődött.
– A háború után százféle babot termeltek az országban. Ez rendkívül fontos árúcikkünk, mert évi 400 ezer mázsás babfeleslegünkkel elsőnek jelenhetünk meg a külföldi piacokon.
– 1926-ban még 6425 waggon babot exportáltunk, 13 millió pengő értékben. A múlt évben már csak 1300 waggont tudtunk értékesíteni. Franciaország, amely hadserege számára nagyban vásárol babot, beszüntette nálunk a vásárlásait.
– Megtettük az intézkedéseket a termelés egységesítésére, körzeteket és vetőmagot állapítottunk meg. A közel háromnegyed millió hold területen folyó babtermelést nem lehetett egykönnyen egységesíteni, különösen azért nem, mert majdnem mindenütt a kisgazdák és a gazdasági cselédek termelik a babot „köztesként”, ezért a sok helyről apró tételekben összeszedett bab nem egyöntetű. Így nagy jelentősége van sok régebbi tisztító berendezés mellett a csepeli vámmentes kikötő babtisztító és osztályozó üzemének. A legvegyesebb babok is egységesíthetők már ennek a révén és jellemző a berendezés kiváló voltára, hogy az ott kevert babok alak és nagyság szerint, minden nehézség nélkül 14 csoportra választhatók széjjel.
– A lencsét illetően az történt, hogy 1931-ben Olaszországból származó, vékonyhéjú, nagyszemű lencsevetőmaggal láttuk el az országot és azóta majdnem teljesen kiszorítottuk termelésünkből a régi magyar, aprószemű lencsét. A múlt évben 21.000 hold volt a vetésterület, ez most növekedni fog, mert a külföldről nagy érdeklődés mutatkozik, itt még ki nem használt kiviteli lehetőség kínálkozik. 57.000 mázsát exportáltunk. A gazdák a holdanként 7-8 q-t adó lencsét q-ként 52 pengőért tudták értékesíteni.
– A további akciókra vonatkozóan mondotta informátorunk, hogy a nagy adminisztrációt kívánó vetőmagakció lebonyolítására felállították a Királyi Növénytermelési Hivatalt. Ez vitéz Takács Gyula gazdasági felügyelő vezetésével működik és a gyakorlatban jól bevált. Nem tévesztendő össze a magyaróvári m. kir. növénytermelési kísérleti állomással. A hivatal alá tartoznak: a gödöllői burgonyatermelési telep, a mezőhegyesi, bábolnai és kompolti állami növénynemesítő telepek.
– 1928 óta minden tavasszal kioszt a minisztérium a 100 holdon aluli gazdák között hazai származású takarmány-magvakat, a forgalmi árnál 30%-kal olcsóbban. A múlt évig nem vették igénybe soha a teljes mennyiséget. Ebben a termelési évben már az ősz folyamán kértek vetőmagot a gazdák. Kaptak is, az egész mennyiséget ki kellett osztani. Ez örvendetes jelenség és így kilátás nyílik a külföldi lóhere és lucerna kiszorítására.
– Öt és fél millió pengőt használt fel 1928-tól 1932-ig a minisztérium ínséges vetőmag-akciók számára, – mondta informátorunk. – A kiosztott vetőmag ellenértékét a gazdáknak a következő termés betakarítása után kamatmentesen kell visszafizetnie. Ebből az összegből még másfél milliót nem fizettek vissza, de az adósság ma rendkívül nyomja a gazdákat, hiszen az 1928-ban kiosztott bab ára 72 pengő volt, ma 10 pengő. A búza 32 pengőről 12 pengőre esett. Ezért fel is hívtuk a pénzügyminiszter úr figyelmét arra, hogy a tartozások csökkentésének mérséklésére volna szükség.
Rendkívül érdekes, hogy az irányított termelést, mint a konkrét eredmények mutatják, a minisztérium nem most kezdte meg, hanem több mint egy évtizede folytatja.
