Zavargások Spanyolországban

Nagyon szomoruak a spanyolországi állapotok. Hosszú idők senyvesztő hatása tör ki a forradalmak, a katonai összeesküvések hazájában.

A mívelt Európának nincs elmaradottabb állama ennél a szép országnál, mely egykor világszerte uralkodott, Amerikában is az Indiákon, és az ázsiai szigetvilágon is. De már nagyon szegény és tehetetlen Spanyolország.

Gőgös hagyományaiból kibontakozni nem tud, mert nem képes meghatározni, hogy mit tartson meg, mit vessen el. Népnevelése nyomoruságos, mert a községek képtelenek a tanítót fizetni s milliókra megy a szegény tanítóknak évek óta visszatartott fizetése.

Spanyolországban azonban igen gazdagok a szerzetesek és kolostorok, melyek részt vesznek vállalatokban és gyárakban. A közéletre is rendkívül nagy a befolyásuk az udvar vallásos hagyományainál fogva.

A minap történt, hogy Robledo volt miniszter a parlamentban szokatlan erélyes hangon szólalt föl az ifju király nevelése ellen és követelte, hogy a törvényhozás avatkozzék be XIII. Alfonz király nevelésébe, mert a gyermek-király egyoldalu nevelésben részesül. Országából, népéből még semmit sem ismer. Afelszólalásra okot szolgáltatott a regens királynő gyontatójának és a király nevelőjének Pater Montana szerzetesnek egy vallásos lapban megjelent fejtegetése, melyben azt bizonyitotta, hogy a szabadelvüség ellenkezik az egyház dogmáival, az egyház tanitásaival szemben azok mind kárhozatosak, a mint hogy a pápák el is átkozták.

A nagyon izgatott hangulatot tovább hevitette a népszerütlen regens-királynő makacs elhatározása, hogy leánya egy reakczionárius családba házasodjék, oly családba, melynek feje Spanyolország ellen harczolt, s a most is spanyol tábornokok álltak vele szemben, s a menyegzőn e tábornokoknak kellett térdet hajtani a forradalmi vezér fia előtt, ki a királyleányt vette feleségül.

Spanyolországban hetek óta tartanak a tüntetések, zavargások az ország nagyobb városaiban. A jelszó: „le a jezsuitákkal!” A casertai gróffal kötött királyi nász nagyon hozzá járult az izgalmakhoz, még pedig annyira, hogy az uralkodócsaládnak erre az ünnepére Madridban is ki kellett hirdetni az ostromállapotot.

A regens királynő leányát, Mercedes infansnőt (királyi herczegnő) eljegyezte a Bourbon családból casertai gróf fia. Tudni kell, hogy a casertai gróf az Olaszországban trónját veszitett nápolyi királyi család sarjadéka. Spanyolország és Olaszország barátságára zavaró, ha a spanyol udvar egy casertai grófot elismer. De ez nem minden. A casertai gróf részt vett a legutolsó karlista háborúban, mely a trónt a régi trónkövetelő Don Karlosznak akarja visszaszerezni. Vezérkari főnöke volt Don Karlosznak s ilyen minőségében rendelte el Cuenza város fölgyujtását és lakosságának felkoloncolását. A spanyol haditörvényszék e miatt halálra is itélte. De mivel nem fogták el, az ítéletet nem hajtották végre.

És a véletlenség ugy akarta, hogy Mercedes ausztriai herczegnő és a karlista vezér fia, Károly közt szerelmi vonzalom fejlődjék, még pedig oly erős, hogy a politikai tekintetek nem birtak vele. A törvényhozás csak nagy és elkeseredett viták után néhány szótöbbséggel adta beleegyezését a házassághoz. Az izgalom azonban állandó maradt. A lakosság a papi befolyás növekedését látta benne. A menyegző február 14-ikén ment végbe.

A zavargások

A szerzetesek és kolostorok ellen intézett támadások erejét mutatja, hogy a madridi kolostorokból a szerzetesek a vidékre költöztek, s költöznek folyvást. A város különben – mint e hó 16-ikáról jelentették – már nyugodt, de egyszersmind oly kihalt, hogy a szokásos farsangi ünnepélyekből csakis a külvárosok félreeső utczáin lehetett látni valamit.

A vidéki nagyobb városokban a kolostorokat nemcsak megtámadták, de egy pár helyen kisérletet tettek a felgyujtásra. A mozgalmat a tanuló ifjuság kezdte, de már minden rétegben elharapódzott. A katonaságban is sok a köztársasági és szoczialista. Santanderben a zavargóknak sikerült a karmeliták kolostorába behatolni. A szerzetesek rémületükben elmenekültek. A tömeg kirabolta és felgyujtotta a kolostort. A rendőrségnek sikerült a tüzet elfojtani. A tüntetők más csoportjai a püspökség összes többi apácza- és szerzeteskolostorait dobálták meg kövekkel. A csendörség közbelépett és a levegőbe lőtt.

Alicantéban a tömeg a városházát támadta meg; a rendőrség szétverte. Valenciában február 11-ikén Hancz képviselő vezetése alatt tüntetők vonultak egy szerzetes kolostor elé és annak falait leöntötték petroleummal. A csendőrségnek sikerült a gyujtogatást megakadályoznia. Egy papnevelőintézetet és néhány kolostort kővel dobáltak meg. Granadában a jezsuita kolostorból néhányszor a tömeg közé lőttek. A prefektus benyomult a kolostorba és kijelentette, hogy a lövéseket csendőrök tették, a kik a kolostorban voltak. Mikor a tüntetők a kolostort megrohanták, a csendőrség szétoszlatta őket. Több embert megöltek.