Miskolc, április 2.
Húsvét vasárnapjának estéjén véres dráma játszódott le a sajószentpéteri Fleischer- féle nagyvendéglőben. Tizenegy óra lehetett, mikor nyílt az ajtó és jókedvűen, erősen beborozott állapotban, két barátjával belépett Toffer Bálint földbirtokos és bányatulajdonos, a községnek egyik legmódosabb embere, akit gyakori mulatozásairól igen jól ismertek. Toffer, aki hétközben csöndes, szorgalmas, munkás ember volt, a hét végén gyakran rendezett dáridókat és ilyenkor nagyon kellett vigyázni Tofferre, mert hamar revolveréhez nyúlt és ilyenkor a kocsmában senkinek az élete nem volt biztonságban.
Egymásután vette célba a tükröket, villanylámpákat és az asztalon álló poharakat, üvegeket, fergeteg módra söpörte végig. Most vasárnap is így kezdődött. Toffer, alighogy leült az asztalhoz, előkapta revolverét és máris pozdorjává zúzódott az egyik lámpa.
Barátai csitították, kérlelték, tegye el a fegyvert, mert baj lesz. Toffer azonban nem engedett, kezében a revolverrel odaállt a prímás elé, ráfogta és így szólt:
Ha egyetlen hamis hangot hallok, meghalsz!
A cigány azonban már jól ismerte Toffer szokását, egyáltalában nem ijedt meg, hanem tovább játszott, a földbirtokos pedig hadonászva revolverével, a taktust ütötte.
Hirtelen éles dörrenés hangzott és a következő pillanatban Toffer véresen esett össze.
Véletlenségből éppen akkor húzta meg a ravaszt, amikor a fegyver csöve maga felé nézett és a golyó szívébe hatolt. Percek alatt orvos volt kéznél, segíteni azonban már nem tudott: Toffer meghalt.