Obranovics Milán, Szerbiának első királya meghalt febr. 11-én Bécsben trón és ország nélkül.
Nemzetéért sokat tett, de nemzete elidegenedett tőle. Fia számára mondott le a trónról, hogy az Obrenovics-ház számára megmentse a koronát, de fiával is meghasonlott. A fejedelmi udvarok sem részesitették abban a figyelemben, mint a száműzött és koronavesztett uralkodót. Hogy Szerbia legfőbb pártfogója, az orosz czár és az egész orosz udvar gyülölte, ismeretes.
Szomoru sors jutott ennek a nagyeszű, de ingatag természetű, az élet örömeit vadászó embernek. Semmi sem sikerült neki. Családi élete boldogtalan volt, botrányos eseményekkel telve. Hiába adott szabadelvű alkotmányt népének, az nem tudott vele élni. Hiába kereste a népszerüséget háboruk által, mert Milán nem volt hős. Megszerezte a királyi czimet, nagyobbitotta országát az orosz czár kegyességéből, mégis ott kellett hagynia trónját.
Külföldön élt és mulatott évekig; megint hazatért, de megint nem volt maradása otthon. Mióta pedig fia megnősült, az apa-király mögött bezárult Szerbia határa. A tróntalan király Párizsban szeretett leginkább időzni. De ehez elég pénze nem volt. Utóbb Olaszországban próbált szórakozni, de úgylátszik ott nem szórakozott eléggé. Bécsben fogadott tehát állandó lakást. Ott érte utól a halál a még csak 47 éves férfit.
Magyarországon sokszor járt, sokat időzött itt, mert rokonai élnek itt és sok barátja volt. Hetekig is elvadászgatott. Legtöbbször gróf Zichy Jenő vendége volt, kinek fejérmegyei, bihari és erdélyi birtokain az őszszel is huzamosan vadászott. A gróf most is, a mint Milán betegségéről értesült, Bécsbe sietett s ott maradt mellette haláláig.
Milánt Magyarországon mindig szivesen fogadták. Egész uralkodása alatt soha sem engedte, hogy Szerbiából táplálják azokat az izgatásokat, melyekből Magyarország déli részének oly bőven kijutott. A magyarországi szerbekkel különben is Milán már jó korán azt a tapasztalatot tette, hogy az ő engesztelhetetlen ellenségei közt vannak, csak dolgoznak ellene Szerbiában is.