Patou új tavaszi színe a zafírkék, Sciaparelli új találmánya a ,,fúj a szél” körvonal
A tokaji bor aranysárgája szintén divatszín Párizsban
Párizs, február 17.
Nem hiába esett össze a napokban az új divat bemutatkozása s az ucca vad forrongása a Place Vendome tájékán: Jean Patou a világhíres szabó, ezúttal politikai golfáramlatokkal itatja át
tavaszi divatszózatát.
Korunk politikai életét – írja Paton – szélsőséges ellentétek összeütközése jellemzi. Ez az ingadozás és mérkőzés a divatra is ráütötte bélyegét.
A divat klasszikus hagyományai évek óta küzdenek a hirtelen kerekedett különcségekkel.
A hagyomány és forradalom összecsapása a divat válságához vezetett. Egyes külföldi körök ( értsd Anglia) ma nagyon erőszakolják a múlt alapján álló dámadivatot, de Párizs e túlzás ellen is tiltakozik: a dáma-divat (a mai kor céljainak) nem elégé fiatalos és egyszerű.
Pedig enélkül nincs -elegancia!1934-ben a divatnak frissnek és természetesnek kell lennie.
Ezután így folytatja Patou divatrészletezését, amelyre – hiába! Még mindig öt világrész divatszakmája és hölgyközönsége kíváncsi:
A délelőtti ruházat, a fürdőzés és sport kelléktára, kényelmes, sima és célszerű legyen. A délutáni ruhától értelmességet és józanságot kívánunk, de magán kell hordania a nőiesség illatát. Az esti ruhának szabad szárnyalnia: erős színellentétekkel s az új körvonallal, merész, szeszélyes és nagyvonalú lehet. Ami a színeket illeti: győzött a párizsi ízlés s így a fekete és a sötétkék vezet
Idei kedvenc színeim kissé füstös és fanyar árnyalatú zafirkék. Ez lesz 1934 első félesztendejére Patou új színe (Patou new colour) Estére mandulazöldet, tangószínt és erős lilákat ajánlok. Az anyagok dús választékban kínálkoznak. Egyrészt megtartom az örökszép szövéseket a szatén impérial-t, a fleur de oies-t, a marocain-t, az organsa-t. De megbarátkoztam a lyoni selyemgyárak idei egyszínű újdonságával is: ezek közül csak hármat említek: a Rosalbá-t, a Murelld-t, és a Janus- kreppet. Ezek lágy anyagok, viszont estére inkább a merev jellegűeket keresem.
Nyomott mintát (imprimét) csak nyáron fogok használni. Uccára csupa szabó kosztüm. Értsd ezalatt az angolosat: szoknyát, kabátot, blúzt vagy mellényt. Továbbá az angolos ruhát hozzávaló kis kabáttal vagy cape-pel. Dísznek hímzést ajánlok, csíkszerűen és pettyszerűen. A tavasz és nyár színei: az ezüstróka, egyéb világos és sötétrókák, végül a nyest.
A kalap szokatlan és újvonalú. Anyaga ruhakelme, de emellett szalma is. Dísze egyszerű, viszont változatos. S milyenek új vonalaim? Nöiesség, amely nem esik túlzásba...
Így Patout, aki a huszas évek kezdetétől tíz évig császár volt a divat irányításában, ma eléggé hátérbe szorította egy nő, madame Schiaparelli, aki tavaly ráparancsolta a világra a nők túlzott férfivállát...idén pedig a fúj a szél körvonalat. Csatornán és tengeren túl úgy hívják, hogy Blown by the march-wind (márciusi szélfújta körvonal), a németeknél úgy, hogy szélroham-sziluett. Mit ért ez a lángeszű szabónő fúj a szél alatt?
Kabátok, kosztümök, köpenyek nagy gallérjainak és ötletesen új kihajtóinak olyan dűlt s kissé hullámzó vonalát, mintha hátulról előre fújna a szél.
Az uccai szoknya sima és tapadós, ott nincs mibe kapaszkodjon a szél ereje. De az esti ruháknál ismét előtérbe lép ez a szélfantázia s főként az aljakon fúj rá fodrokra, szárnyakra, tölcsérekre s egyéb szabási bőségekre úgy, mintha most viszont szembe jönne a szélroham és elől tenné tapadóssá a vonalat, hátul viszont lebegővé és játékossá.
Ebben, az elgondolásban benne van az, amit Patou hangsúlyozott. Nőiesség, ellágyult vonalak. De ötven százalékig sima egyszerűség. Schiaparelli új divatszínei közé (La France rózsaszín, gobelinkék, eukalyptus-zöld ) felvette a Tokay-t vagyis a mi tokaji borunk aranyló színét.
