|
Meghalt Viktória királynő
Viktória angol királynő meghalt jaunár 22-én este hat és fél órakor, végelgyengülésben, gyermekei és unokái karjai közt.
Viktória királynő 1819. május 24-ikén született s 1837. junius 10-ikén lépett trónra. Nem sokára nőül ment rokonához, Albert szászkoburgi herczeghez, ki 1861. deczember 14-ikén halt meg. Viktória angol királynő az elmult századnak egyik nevezetes alakja. Az angol történelem mindig magasztalva fogja emlegetni a világtörténetben csaknem páratlan hosszu uralkodását, mert ez idő alatt emelkedett Anglia az alkotmányos élet legmagasabb fokára, ez idő alatt vált világbirodalommá, a tengerek királyává. A világ minden részében uralkodik Anglia. Ura lett Arfika egy nagy részének, Indiának a birodalomba olvasztása megtörtént s Viktória fölvette az „India császárnője” czimet is. Nagy és véres háboruja sok volt e 64 év alatt Angliának, a legvéresebbet most vivja Dél-Afrikában.
A királynőt népes család vette körül s házasságok utján az angol trónt közel rokonság csatolja a legtöbb fejedelmi családhoz. Elsőszülött fia Eduárd Albert walesi herczeg 1841. november 9-ikén született, tehát most 60 évében van. A királynő betegágyához sietett unokája, Vilmos német császár is, ki január 21-ikén érkezett meg. A császár fiui szeretete mély benyomást tett egész Angliában. A királynő leánya, Viktória német császárné (III. Frigyes császár özvegye és Vilmos császár édes anyja) azonban nem utazhatott el Osborneba, mert édes anyja aggasztó betegsége nagyon lesujtotta és szintén beteg.
Az angol királynő aggasztó állapotának hire még Angliában is sok helyütt meglepetést okozott. Udvari körökben azonban már jó ideje tudták, hogy a királynő nagyon gyöngélkedik. Pár nap előtt meghült, a mi heves reumatikus fájdalmakat vont maga után. Január 18-ika óta a beteg ereje rohamosan hanyatlásnak indult. A királynő betegségének előzményéről csak kevés uj részletet tudunk. Néhány hét előtt vették észre az orvosok, közvetlenül az Osborne-ba való költözködés után, hogy a királynénak nincs étvágya. Az is aggodalmat keltett, hogy mikor a királynő az állomásról a kastélyba hajtatott, mély álomba merült. Köztudomásu, hogy lord Roberts tábronagyot Dél-Afrikából való visszatérése után csak pár perczre fogadta kihallgatáson, mert nagyon gyönge volt. Beszélik, hogy a királynő egészségét a harcztérről érkező hirek renditették meg. Azt mondják meghitt emberei, hogy valahányszor egy-egy főrangú családból való tiszt haláláról értesült a királynő, egész nap zokogott. Mindannyiszor levelet irt az illető családjának és kérte, hogy küldjék el a harcztéren elesett katona arczképét. Január 21-kén jelentették Londonból: „Noha hivatalos hirek nem szerezhetők Osborneból, a hol valamennyi udvari hivatalnok szigoru tartózkodást tanusit, mégis hire jár jó forrásból, hogy a királynő január 19-ike óta eszméletlenül fekszik. Mások szerint eszméleténél van s tudja, hogy napjai meg vannak számlálva. A walesi herczegné, Beatrix Lujza herczegnők és Ballenberg herczeg özvegye folytonosan a királynő mellett vannak. Az osbornei kastély kertjének rácsa körül egész nap óriás néptömeg gyülekezett, éjjel pedig kerékpáros ujságirók vigyáztak, hogy a királynő halálának hirét azonnal elvihessék a cowesi táviróhivatalba. A január 21-ikén közzétett jelentések némi javulást tudatak a királynő állapotában, de erre reményt alapitani többé nem lehet. A londoni legmagasabb állami hivatalokban megtették az előkészületeket a trónváltozásra. A belügyminiszter, a titkos tanács elnöke, a devonshirei herczeg és Salisbury kormányelnök junius 21-ikén Londonba érkeztek.” A királynő állapota január 20-ikára virradóra reménytelenné vált. Többször elájult, ereje végképen elhagyta. A walesi herczegné és Beatrix herczegnő (Battenberg Henrik herczeg özvegye) mindig a nagybeteg körül volt. Másnap, jan. 21-ikén délután a királynő eszméletnél volt, egy kevés húst is evett. Melőtt a királynő elaludt, azt a kivánságát fejezte ki, hogy unokájával, Vilmos császárral beszélni szeretne. A császárt azonnal behivták a betegszobába s a királynő gyönge, elhaló hangon itézett hozzá néhány szót. A beszélgetés mindössze néhány perczig tartott s a császár nagyon meghatottan távozott a betegtől.
Január 22-ikén reggel a beteg állapota reménytelen volt. A királyi család összes tagjai összegyültek a haldokló körül, s ott térdeltek. Az életerő lassu kialvása megkezdődött, a winchesteri püspök imákat mondott. E nap folytán még egyszer föleszmélt, megismerte a német császárt, ki édes anyja nevében gyöngén üdvözölte, mire a beteg bólintott. Aztán elszenderült. Mozdulatlanul feküdt s az orvosok folyvást megfigyelték. Egyszerre az ágyhoz léptek és konstatálták, hogy a királynő meghalt. Pontban fél hét óra volt ekkor. A halál hirét azonnal megtáviratozták minden felé. Eduárd Albert trónörökös – most király – táviratozott Londonba a főpolgármesternek, szomoru szavakkal tudatva anyja halálát. Londonban a szinházakat és mulatóhelyeket hirtelen bezárták. Az utczákon roppant tömeg hullámzott. A Szent Pál templom nagy harangja messze ható hangon hirdette az angol birodalom gyászát. |