Külföldön vásárolták és július végén üzembe helyezik a második „magyar” Duna-tengeri hajót
Román részről eddig sem tanusítottak különös előzékenységet a magyar exportszállítmányokkal szemben. A gyakorlat azonban, amely az utóbbi időben magyar küldemények kezelése körül kialakult, szinte tendenciózusan a magyar export háttérbe szorítására és az exportőrök megkárosítására irányul. Mind sűrűbben ismétlődnek a panaszok arról, hogy két héten át, sőt gyakran egy hónapig is vesztegelnie kell román kikötőben a Dunán odaszállíttatott, átrakásra kerülő magyar árunak. A galaci kikötőben az uszályok egész sora áll és szenved késedelmet, az átrakás ilyen intézése következtében.
A fennakadás, amelyet a magyar exportforgalom szenved, gyakran a szerződésben megállapított szállítási időpont lekésésére vezet és ebből a magyar exportnak van kára. Isztambul, Izmir, Tel Aviv, Haifa, Alexandria, továbbá Algír, Tunisz kikötőjébe sokszor olyan késéssel érkezik meg a magyar áru, hogy az a további értékesítést is hátrányosan befolyásolja. Ezek a körülmények is amellett szólnak, hogy az átrakás nélküli forgalomra sürgős szüksége van a magyar exportnak.
Hónapok óta folyik a Ganz hajógyárában a kormány támogatásával a Magyar-Egyiptomi r. t. Duna-tengeri hajójának építése. Meglepetést keltett legutóbb, hogy egy másik csoport is be akar kapcsolódni ebbe a fuvarozási üzletágba, és a Neptun Tengerhajózási rt. átrakás nélküli hajója állítólag már júliusban megkezdi rendszeres járatait Budapestről.
Ez a Neptun Tengerhajózási r. t. nem ismeretlen a magyar szakkörök előtt.
Burger Bernát a főrészvényese ennek a társaságnak, amely magyar lobogó alatt járatja a Kelet és Nyugat nevű tengeri hajókat. Magyar színekben közlekedő gőzöseit egyébként feltűnően fatális balsors üldözi. A Neptun Rouenban megvásárolt egy kb. 1350 tonna hordképességű és édesvízen épúgy, mint tengeren közlekedő hajót, amelyet megfelelően kijavítva, július végére akarnak Budapestre felhozni.
A kereskedelmi minisztérium nem gördít akadályokat a „Duna” nevű hajó belajstromozása elé, bár mindenesetre különös, hogy Burger külföldi, s magyar vizeken ki nem próbált hajóval akarja lebonyolítani a magyar exportot a Földközi-tenger kikötői felé. Algír és Barcelona között tart fenn rendszeres járatolást, ami bizonyára nagymértékben csökkenteni fogja Triesztben és Fiuméban a magyar áruk forgalmát.
Mindenesetre kívánatos lenne, hogy mielőtt a Dunát regisztrálnák a magyar lobogó alatt futó gőzösök közé, műszakilag, technikailag alaposan vizsgálják fölül, mert igen kellemetlen volna, hogyha ennél a hajónál is váratlan üzemzavarok állnának elő.