Dél-Olaszország válogatottjai 4:2 (2:1) arányban legyőzték Budapest csapatát.
A magyar profi futball második garnitúráját képviselő Budapest válogatott csapata is elment az olasz fővárosba, - anyagiak kedvéért. A válságban lévő magyar profi futball keresett lehetőségének szánták az olaszok ezt a mérkőzést, amelyen eleinte Róma válogatottjait akarták Budapest ellen kiállítani és csak a meccs előtti héten határozták el, hogy a római csapatot a küzdeni tudásáról híres legjobb nápolyiakkal erősítik meg.
Így került szembe vasárnap délután ragyogó napsütéses időben, a római stadionban Dél-Olaszország és Budapest csapata. 15.000 néző tapsolt a magyar csapatnak, amikor ebben az összeállításban, lépett a pályára:
Szabó – Sternberg, Futó – Egri, Moóré, Lázár – Tamássy, Cseh II., Jávor, Kocsis, Déri.
A dél-olasz csapat így állott fel: Masetti – Vincenzi, Pasolini – Dugoni, Bernardini, Fantoni II. – Constantino, Vogliani, Sallustro, Rosselti, Ferraris.
Mielőtt a meccs bírája, a német Weingartner jelt adott volna a kezdésre, az olaszok ejja, ejja allalla kiáltásai, a magyarok pedig háromszoros huj, huj, hajrával köszöntötték egymást és ezután megkezdődött a mérkőzés, amely akárhogy is nevezzük a válogatott csapatot, a magyar futballnak újabb keserűséget hozott.
Kikaptunk Rómában, ahol pár hét múlva megkezdődik a futball világháború…
Eleinte egész jól támadott Budapest csapata és színpompás akcióik bontakoztak ki a római napfényben. A 22-ik percbe azonban erőteljesebben indult meg az olasz ostrom és Constantino szélvészként lerohant a labdával, amelyet középre továbbított és Ferraris belőtte a vezetőgólt. Tízpercnyi magyar ostrom következett ezután, eredményes befejezéssel: Jávor bombalövése utat talált az olasz kapuba. (1:1).
A további magyar támadásokat balszerencse kísérte. Cseh kétszer is kapufának rúgta a labdát és ugyanerre a sorsra jutott Kocsis lövése is. Ezzel szemben az olaszok a 42-ik percben Fantoni II. révén újból megszerezték a vezetést. A labda a magyar kapufáról beperdült a hálóba (2:1).
A második félidő magyar fölénnyel kezdődött. Jávor helyett Polgár került a csatársor tengelyébe. Több szép akciót vezetett, de az olasz védelem hihetetlen szívóssággal akadályozta meg a magyarok gólszerzési törekvéseit.
Viszont a magyarok védekezése nem járt szerencsével, mert a 29-ik percben Sternberg esés közben kézzel érintette büntetőterületen belül a labdát, amiért a német bíró túl szigorúan 11-es büntetőrúgást ítélt. Ezzel dőlt el a mérkőzés sorsa, mert a 11-est Scopelli góllá értékesítette s ezzel az olaszok már 3:1-re vezették.
A harc azonban tovább tartott, közben Polgár megsérült, pár percre kiállott, de azután újra visszatért a pályára. A vége felé Polgár a kapu felé ívelte a labdát, melyre ketten startoltak. Masetti, az olasz kapus és Tamássy, a magyar jobbszélső. A magyar játékos érte el előbb a labdát, melyet befejeli az olasz kapuba (3:2).
Budapest csapata most nagy offenzívába kezdett a kiegyenlítésért, de Weingartner német bíró több tévedésével megakasztotta a magyar ostromot és ezzel játékosaink kedvüket vesztve, már belenyugodtak az eredménybe, amikor a 41-ik percben Bernardini javított a gólarányon (4:2)
A szakértők szerint az olaszok megérdemelték a győzelmet, a gólarány azonban túlzott. Moóré, Kocsis, Sternberg és Polgár emelkedett ki a magyar együttesből.
