Mussolini üzenete

Róma, március 18.
Vasárnap délelőtt Mussolini miniszterelnök hatalmas beszédet tartott az Operában az ötvenkét összeülő fasiszta nagygyűlésen. Ötezer fasiszta vezető lelkesen üdvözölte a szónoki emelvényre lépő miniszterelnököt, aki visszapillantást vetett az elmúlt öt esztendő munkájára és programot adott a most következő öt évre. Mussolini beszédében részletesen foglalkozott a hármas miniszteri találkozóval és a nemzetközi helyzettel.

- Sem a hely, sem az időpont nem alkalmas arra, hogy részletesen ismertessem nemzetközi kapcsolatainkat – mondotta. – A háború vége óta baráti politikát folytatunk Ausztriával, arra törekedve, hogy megvédjük területi sértetlenségét és függetlenségét. Sokáig Olaszország volt az egyetlen állam, amely Ausztria mellé állt és vele szemben folytatott politikánkat a jövőben fenn akarjuk tartani.

Ausztria állami függetlenségének védelmében mindig számíthat arra is, hogy minden erőfeszítést megteszünk az osztrák nép életének megkönnyítésére.

Jugoszláviához való viszonyunk diplomáciai szempontból korrekt. Ezt a viszonyt meg lehet javítani, mert a két ország gazdasági szükségletei bizonyos tekintetben kiegészítik egymást.

Franciaországhoz való viszonyunk általánosságban megjavult, de az Olaszország és Franciaország között fennálló konkrét kérdéseket tizenöt év alatt nem sikerült közelebb vinni a megoldáshoz. Ennek ellenére határozott lelki közeledés tapasztalható, ami az európai fontosságú kérdésekben közelebb hozza egymáshoz a két államot. Kedvező jelenség ez és meghozhatja azt a közeledést, amit a jövőtől várnak.

Most Magyarországra tért át Mussolini és beszédének ezt a részét folyton megújuló lelkes taps és tetszés kísérte.

- A napokban az olasz kormány vendége volt Gömbös magyar miniszterelnök és Dollfuss osztrák kancellár. A hivatalos közlemények beszámolnak arról, hogy az ő látogatásuk során mit értünk el, felesleges lenne erőszakolnunk a hivatalos körülmények magyarázatát. Olaszország, Magyarország és Ausztria között baráti viszony áll fenn, amely a háborúutáni időkben még inkább jogosult és megalapozott lehet. Az elszigetelt és színmagyar területeitől megfosztott Magyarország Olaszország szolidáris megértésére talált s ez a barátság nem tegnapi keletű. Az olasz-magyarbarátság külpolitikánk számos megnyilatkozásában is tapasztalható volt. Magyarország igazságot kér s azt, hogy tartsák meg a békeszerződések megkötésekor Magyarországnak ünnepélyesen tett ígéreteket. Olaszország a multban is támogatta s a jelenben is támogatja Magyarországnak ezt a követelését.

A magyar nép erős nép, jobb sorsot érdemel s ezt el is fogja érni. A Rómában aláírt jegyzőkönyvek, amelyek Olaszország, Ausztria és Magyarország még szorosabb együttműködésének alapjait fektetik le, nem zárják ki a más államokkal való szélesebbkörű együttműködés lehetőségét. Végül is ki kell kerülnünk a hangzatos szólamokból, hogy elhatározottan és véglegesen a tettek mezejére lépjünk.

Ezután a Népszövetség reformját sürgette Mussolini:
- Ha a leszerelési értekezlet kudarcot vall - mondotta –, akkor nincs szükség többé a reformra, mert a Népszövetség meghalt. Ma már teljesen ismert tény, hogy a leszerelési értekezlet meg fog bukni: a felfegyverzett államok nem fognak leszerelni és a lefegyverzettek fel fognak fegyverkezni.

Németországot örökre lefegyverezve tartani ábránd, amelyet a tettek talán már meg is döntöttek, ha csak nem gondolnak arra, hogy erőszakkal akadályozzák meg Németország fegyverkezését. Mi azt a tételt támogatjuk, hogy Németországnak meg kell engedni a fegyverkezést, amelyet védelmi fegyverekben követel.

Mi őszintén együtt akarunk működni a többi népekkel a béke biztosítására és ennek az az előfeltétele, hogy Olaszország katonailag erős legyen. Ha meg akarjuk őrizni a békét, vessünk véget a széthúzásnak, mert különben Európa halálra van ítélve!